Hála, pénz

Az egyik dunai kirándulóhajó fedélzetén Pesten rosszul lett az egy idősebb amerikai utas. Azonnal kórházba vitték, a család megszakította az útját, mert érezték, nehéz napok várnak rájuk. Pechére a néhány éve felújított kórház egy régi szárnyában kapott ágyat a beteg, hatan egy szobában, vécé a folyosón. Kórházi pizsama, amit állítólag a családnak kellene kimosnia, de nincs hol. Lötykölés a mosdóban, szárítás az ablakban. Az orvos – ha gyengécskén is, de – beszél angolul, a nővérek egy kukkot sem. Az ebéd pocsék, a vacsora ehetetlen. Kétségbeesett telefonok Amerikába, onnan vissza Budapestre, ismerős orvost, tolmácsot, információt kérni. Valaki azt tanácsolta, néhány dollár a köpenyek zsebébe dugva segíthetne. Nem is értették – írja a Népszava – online, Vélemény rovatában Somfai Péter.

Általában a Lajtán túl ezt nem értik. Mert megesik ott is, hogy többen vannak egy szobában a kelleténél, meg talán a menü sem az igazi, de nincs annyi dugiban odaadott euró, amivel ezt meg lehetne változtatni. Az egész világon – és valójában nálunk is – az egészségügyi szolgáltatásoknak éppúgy áruk van, mint bármi másnak, csak az a különbség, hogy ott a biztosításra befizetett pénzeket a biztosító társaságok gyógyításra költik és nem vesznek el a költségvetés lyukas bugyraiban. Telik korszerű műszerekre, gyógyszerekre, és persze a személyzet tisztességes bérére is. Nem is tudom hányadik egészségügyi kormányzat áll már elő az unalomig hallott lózunggal: meg kell szüntetni a hálapénzt, jobban megfizetni az orvosokat, a nővéreket, és elejét venni a működési zavarokat okozó kórházi forráshiánynak... A teljes publicisztika