Hálapénz - a végrehajthatatlan parancs

Néhány évvel ezelőtt mellettem feküdt a szomszédos kórházi ágyon egy igen kedves, művelt, láthatóan jól szituált cigányasszony. Elbocsátás előtt állt, a népes család az ablak alatt várta. Egyszer csak kikiabált nekik: Baj van! Nem orvos műtött, nem fogadott el hálapénzt - írja jegyzetében Sárdi Mária a Népszava online oldalán.

Akik kitalálták azt az újabb „bölcsességet", hogy írja alá az orvos, hogy nem megy külföldre és nem fogad el hálapénzt. Ez esetben jelentősen megnövelik a fizetését. Talán még annyi is lesz, mint tőlünk nyugatabbra az egyharmada. Azt, hogy nem megy külföldre dolgozni ellenőrizni talán lehet, de megakadályozni sehogysem. Ez ellen már többen fellázadtak: röghözkötés?! És most már a fogalom másik feléhez szólnék hozzá. Régi szabály, már a K und K hadseregben vallották ne adj ki olyan parancsot, amit nem lehet végrehajtani. Azt vajon ki tudja, ha én valóban hálás vagyok az orvosomnak, mert megérdemli és pénzt teszek egy borítékba. Mondjuk veszek egy jó könyvet és abba „rejtem", azután szépen hazamegyek. Utánam jön? Postával visszaküldi? Ostobaság. Amit a K and K-ban is logikusan élt a maga módján, az érvényes ma is.