Hálapénz és várólista – hogyan lehet mindez a múlté?

Évtizedek óta nem sikerült értékelhető eredményre jutni az egészségügyi ellátásban egyébként ugyancsak évtizedek óta jelen lévő – és logikusan meg sem kerülhető – magánfinanszírozás „rendszerbe állításával". Mostanra azonban egyértelmű lett, hogy a hivatalosan továbbra is egybiztosítós modellben a magánpénzek nélkülözhetetlenek, sőt belépésükkel meg lehetne fékezni a csúszópénzek jelenleg teljességgel ellenőrizhetetlen áramlását is, amivel ugyancsak évtizedek óta nem tud mit kezdeni az állami ellátási rendszer – írja a hvg.hu.

Míg számos európai országban már jó ideje vegyes egészségbiztosítási modellek működnek, a magyar egészségpolitika évtizedek óta a homokban tartja a fejét, azaz konzekvensen nem vesz tudomást a betegellátásban már régóta jelen lévő magánfinanszírozásról. Ahelyett, hogy meghatároznák azt az ellátási csomagot, amelyet a szolidaritási alapon működő társadalombiztosítás mindenkinek biztosít (az ezen kívül kerülő ellátásokért térítési díjat – ha nem is a teljes összeget – kell fizetni), évtizedes, erősen meddőnek tűnő vita folyik a vegyes rendszer bevezetéséről. Igaz, ezzel megjelennének, illetve a mostaninál nagyságrendekkel súlyosabb szerepet játszhatnának az üzleti biztosítók a kiegészítő biztosításokkal, amelyek fedezik a pluszkiadásokat.

A helyzet azonban nem teljesen reménytelen, vannak olyan magyarországi biztosítótársaságok, amelyek portfóliójában már megjelentek az egészségügyi ellátásokra vonatkozó ajánlatok is. Egyre több biztosító jelent meg az egészségbiztosítási piac azon szegmensében, ahol a biztosító nem előre meghatározott biztosítási összeget fizet ki, hanem az indokolt igénybevétel függvényében az egészségügyi ellátást vagy szolgáltatást finanszírozza a szerződésben meghatározott összeghatárig. Bemozdult a másik oldal is: van olyan magyarországi – nem magán – kórház, amely magánfinanszírozási stratégiát dolgozott ki, életbe is léptette, és az állami finanszírozással párhuzamosan sikeresen működteti.

Mivel az elmúlt években az egészségügyi intézmények egyre komolyabb finanszírozási problémákkal küzdöttek, csak idő kérdése volt, hogy mikor lép valamelyik intézmény. Elsőként, idén év elején az Uzsoki Utcai Kórház döntött úgy, hogy bizonyos, várólistára kötelezett beavatkozásokat térítés ellenében legálisan hozzáférhetővé teszi, azon betegek számára, akik az adott beavatkozásra – és csak arra – vonatkozóan lemondanak a tb- finanszírozásról és hajlandóak kifizetni a műtét és az ellátás árát. A menet az, hogy a beteg írásban lemond a közfinanszírozásról, a kórház pedig a TVK-n felül vállalja az ellátását. E páciensek kezelése, ápolása térben és időben is teljesen elkülönül az OEP által finanszírozott betegek ellátásától.

Úgy tűnik ez egy win-win helyzet. A kórház mintegy hatvanmillió forint pluszbevételhez jutott így. A pénz egy részét egyértelműen az ellátást végző – amúgy híresen alulfizetett – személyzet kapja, aki így legálisan jut többletkeresethez, a maradék pedig a kórháznál marad. Ráadásul e fizetős ellátást nem csak magyar, hanem külföldi betegek is igénybe vehetik, sőt a térítéses betegellátás egyik fő célja a gyógyturizmus fejlesztése – az Uzsoki Utcai Kórházban a térítési díj ellenében kezelt betegek 90 százaléka külföldi. Ugyanakkor a magyar betegek számára is vonzó lehet ez a lehetőség. Már a jelenlegi egészségbiztosítások egy részét – konstrukciótól függően – fel lehet használni ilyen beavatkozásokra is. De nem kell nagy jóstehetség ahhoz, hogy ha ezt a szolgáltatást több kórház is bevezeti, akkor a biztosítóknak érdemes lesz ez alapján alakítani a portfóliójukat, ez pedig azt jelenti – ha az egészségügyi kormányzat nem is ismeri el és látványosan nem beszél róla –, hogy új fejezet kezdődik a magyar egészségügyben.

A teljes cikk a hvg.hu portálon olvasható.