Sokszor csak akkor kerülnek kapcsolatba a segítségre szorulókkal a szociális szakemberek, amikor már túl nagy a baj.
Sokszor túl későn, csak akkor kerülnek kapcsolatba a segítségre szorulókkal a szociális szakemberek, amikor már túl nagy a baj és a lehetőségeiken túlmutató komplex kríziskezelésre lenne szükség – Majoros Márta szociológus, szociálpszichológus szerint ez volt az egyik leggyakrabban visszatérő panasz az ágazatban dolgozókkal készített interjúi során. A szakértő 160 humánsegítő szakemberrel készített interjút azért, hogy feltérképezze a munkájukkal járó nehézségeket, a segítőkre nehezedő terhet, rávilágíthasson az esetleges rendszerszintű hibákra - számolt be róla a nepszava.hu.
- Drámai helyzeteket idézhet elő, hogy a szociális szakembereket elsősorban a megelőzésre készítik fel, miközben ők maguk is azt tapasztalják, hogy a legtöbbször kríziskezelés szükséges mire színre lépnek – mondta Majoros Márta, aki szerint a beszámolókban is visszatérő elem volt, hogy a „kliensek” már súlyos mentális problémákkal küzdöttek, amikor kapcsolatba kerültek a segítőkkel. A szociálpszichológus szerint a leggyakoribb ilyen eset „a rászorultsági tényezők” miatt kialakuló depresszió: – A tartós munkanélküliség, a mobilitási esélyek elporladása, a kilakoltatás veszélye, az adósságspirál, a betegségek mind-mind olyan tényezők, amelyek hosszútávon garantálhatják a depresszió kialakulását.
Ezek külön-külön is depresszióhoz vezethetnek, csakhogy a kiszolgáltatott helyzetben lévőknél általában halmozottan jelentkeznek a bajok, amelyek még súlyosabb mentális problémákat generálnak.
Majoros Márta megemlítette: a szociális támogatásra szorulók legalább 30 százaléka küzd borderline személyiségzavarral – miközben sokszor talán a segítő és a kliens sem tud erről.
– Ez egy pszichiátriai kezelést igénylő betegség, de a szociális segítők nem feltétlenül ismerik fel, hogy erről van szó. Ők csak azt érzik, hogy valami nem stimmel. Ha ennek utána akarnak járni, akkor sincs könnyű dolguk, mert a pszichiátriai ellátórendszer túlterhelt, nincs elég szakember, a betegutak sem egyértelműek. Ez pedig óriási baj, mert például a borderline személyiségzavar esetében súlyos, kriminális következményei is lehetnek a megfelelő ellátás, kezelés elmaradásának. Továbbiak a teljes cikkben