Hát így is lehet valakiből szülő

November 17-e minden évben a koraszülött babáké és szüleiké. Ezért borul ilyenkor lilába egy-egy kórházi osztály, és ezért viselik sokan kiegészítőként ezt a színt. Ez az ő szimbólumuk – a kis harcosoké. Egyikük, Médea édesanyja írt nekünk. Így írta alá: csak egy anya. Egy anya, aki örökké hálás marad a Semmelweis Egyetem I. Sz. Szülészeti és Nőgyógyászati Klinika NIC 1 teljes csapatának! Az írást az nlc.hu-n olvashatja.

Míg a világhálón és közösségi oldalakon hidegháború folyik az „ősanyák” és a „szaranyák” között napi szinten, addig itt vagyunk mi, a koraszülött babák anyukái is és ha hiszed, ha nem, kapunk ám hideget-meleget bőven. Jobbára a „szaranya” titulus illet minket, hiszen nem híztunk el elégé, vagy legalábbis nem az elvárt módon, illetve esetenként tápszeren neveljük gyermekeinket anyatej helyett, bár nyilván ennek is oka van. Ezt, az okot persze soha senki nem firtatja, de ítéletet mondani és skatulyába húzni persze mindenki tud. Holott én sem erre készültem – nem egy koraszülött baba volt a terv.

Majdnem egy hónap telt el a születéstől az első ölelésig. Tudod milyen hosszú idő egy hónap? Ekkor persze még kórházban volt. Úgy adták a kezembe, mintha ez a világ legtermészetesebb dolga lenne. Senki nem készített fel a katarzisra, egyszerűen leírhatatlan. Réveteg, rózsaszín álom. Nem pusztán csak a fizikai érintés és a sok érzelem az oka ennek. Tudod, hogy mekkora út van mögöttetek, mi mindenen mentetek át ahhoz, hogy ez a sokszor álmodott pillanat megvalósuljon. Az útról a teljes cikkben olvashat