Hazudunk magunknak egy nemlétező egészségügyet

Magyarországon ugyanis leginkább bulvárlapok hasábjairól derülnek ki az ilyen tragédiák, elképzelhetetlen az önkritika. Több próbálkozás is van a betegbiztonsági rendszer felállítására, sokak szerint viszont ehhez teljes társadalmi szemléletváltás kellene: ma ugyanis hazudunk magunknak egy olyan egészségügyet, ami valójában nem létezik - írja a 168ora.hu.

Egy hely- és személyzethiánnyal küzdő svéd kórház saját magát jelentette fel az egészségügyi hatóságnál, miután meghalt náluk egy terhes nő. A kórház jelentése szerint a nem megfelelő színvonalú ellátás, az információk lassú áramlása, és a késői áthelyezés vezethetett a tragikus eseményekhez.

Decemberben három családot is átküldtek Finnországba, mert Uppsalában a kórház újszülött osztálya tele volt. A kórház vezetője a svéd egészségügy szégyenének nevezte, hogy külföldre kell küldeni a nőket szülni. De Angliában már ott tartanak, hogy a műtők mellett van egy piros gomb, amit megnyomhatnak, ha valamelyik kollégájukon azt látják, túlterhelt, fáradt, emiatt esetleg hibázhatna, ilyenkor pihennie kell. Magyarországon elképzelhetetlen – egyelőre – hasonló kiállás, pedig nem egy próbálkozás van arra, hogy a betegbiztonság, a hiba nyílt beismerése a rendszer részévé váljon.

A lap több kórházigazgatót is megkérdezett az ügyben, nyilatkozni nem igen akartak, annyit viszont egybehangzóan elmondtak: olyan szintű bizalomvesztés van az orvosokkal és az egészségüggyel szemben, hogy deffenzívába kényszerülnek. Az egészségügyi szakjogász szerint az eltusolás nálunk olyan mélyen gyökeredzik, hogy óriási fordulat kellene, amit semmiképpen sem az orvosoktól kellene várnunk. Míg például Angliában, vagy a skandináv államokban éppen az az érdeke mindenkinek, hogy nyilvánosságra kerüljenek az esetek, és akkor jár büntetés, ha ezt nem teszik, nálunk épp fordítva van: az intézmény kártérítési felelősséget húz magára, ha valami kiderül, ráadásul a társadalom szemében is rendíthetetlen az orvos mindenhatóságába vetett elvárás.

„Orvos nagyapám mesélte, hogy már a pályája kezdetén is a legnagyobb vétségnek számított, ha egyik orvos a másik hibájáról beszélt – ahogy a ma érvényes etikai kódexben is tiltott a kolléga tevékenységének negatív minősítése. De az emberek elvárása is az, hogy egy doktor nem hibázhat. Ha bárki kritikát fogalmaz meg, azt személyes sértésnek vesszük. Álságos a rendszerünk, olyan egészségügyet hazudunk magunknak, ami nem működtethető" – mondja dr. Kovácsy Zsombor egészségügyi jogász, ügyvéd, aki szerint mind az orvosokkal, mind a betegekkel szemben sokkal igazságosabb lenne, ha szembenéznénk a tényekkel, a hibákkal, amiből tanulni kell.

„Nálunk abban érdekelt mindenki, hogy hallgasson, míg a fent említett országokban éppen abban, hogy ne. Nagy különbség viszont, hogy ott nem a megtorlás, kipellengérezés vár arra, aki beismeri, hogy rosszul döntött. Ha például Angliában egy orvosról kiderül, hogy nem kellően felkészültsége okozta a bajt, akkor elküldik képzésre, vizsgára, vagy mentort adnak mellé. Ha ezek ellenére arra jutnak, hogy neki nem az a terület való, keresnek másikat, ahol jobb teljesítményt nyújthat. Vagyis támogatják és segítik" – mondja az ügyvéd.

Azt viszont nem hiszi, hogy a változtatás a dolgozók részéről indulhatna, ők már benne vannak egy ördögi körben. „Megszokták, megtanulták, hogy ilyen feltételek mellett hozzák a maximumot" – teszi még hozzá Kovácsy Zsombor.

Ezt támasztja alá a Magyar Rezidens Szövetség és a Szinapszis közvélemény-kutató cég korábbi, háromszáz orvos és ötszáz beteg megkérdezésén alapuló felmérése, amely arra jutott: elméletileg már nem lenne garantálható a betegbiztonság, a gyakorlatban is csak azért működik, mert az orvosok és szakdolgozók „a hátukon viszik" a gyógyító munkát, az előírtnál kétszer-háromszor többet dolgoznak.

„A mi társadalmunk ilyen, így nőttünk fel, hogy a hibákról nem beszélünk, de az orvos amúgy sem hibázik, ha pedig mégis, akkor büntetni kell" – mondja dr. Baranyai Zsolt sebész főorvos, a Magyar Betegbiztonsági Társaság elnöke, aki szerint a betegbiztonság alapvető szemléletváltást igényel. „Csak akkor lehet javítani bármin, ha tudunk a problémáról. Két fontos tényt el kell fogadni: az egyik, hogy az ember természetéből adódóan hibázik, a másik, hogy az egészségügy egy komplex, bonyolult, dinamikus szerkezet. Egy ennyire összetett rendszerben az összes hiba kiküszöbölhetetlen, számuk azonban csökkenthető, de csakis akkor, ha tudunk róla. Ezek a hibák nem azért alakulnak ki, mert valaki rosszat akar a betegeknek, és nem is egy személy tevékenységére vezethetők vissza, hanem rendszerhibák, amelyeket a teljes ellátórendszer működésében kell vizsgálni" – folytatja Baranyai Zsolt, aki munkatársaival azt szorgalmazza, hogy induljon el a nemkívánatos események átfogó és szisztematikus gyűjtése.