Héják köröznek a miniszteri előszobában

A magyar egészségügyben még mindig a szocialista állami viszonyrendszer uralkodik, nem történt meg az a fajta rendszerváltás, ami a piacosított szektorokban már lezajlott. Még mindig jellemző a mutyizás, urambátyám-világ van, az egymással szembemenő érdekek súrlódásai alakítják a viszonyokat – mondta a Magyar Hangnak Kovácsy Zsombor egészségügyi szakjogász.

– Az európai országokkal összehasonlítva, Magyarországon mennyire érvényesülnek a betegjogok? 

– Ha azt nézzük, mit rögzítettek a hazai jogszabályokban, akkor jól állunk, hiszen még a második orvosi véleményhez is joguk van a betegeknek, erről elég kevesen tudnak. Pedig ha valaki nem elégedett a diagnózissal, ha nem bízik az orvosa terápiás javaslatában, elmehet közpénzen egy másik orvoshoz is.

– Ez elég költséges jogosítvány. 

– Ha mindenki kétszer vizsgáltatná meg magát, akkor valóban elég költséges lehetne. De így, hogy senki nem él ezzel a lehetőséggel, mert nem tud róla, vagy ha él is, inkább magánpénzből teszi, nem kerül sokba. A valóságban azonban sokkal rosszabb a helyzet. Amíg az Egészségbiztosítási Felügyelet működött, az európai egészségügyi fogyasztói index, amely – bizonyos, szubjektív elemeket is tartalmazó szempontrendszer szerint – minden évben rangsorolja az egészségügyi rendszereket, Magyarországot az erős középmezőnybe sorolta. Nem csak betegjogi szempontból, hanem az egészségi állapot, az ellátásokhoz való hozzáférés időfaktora (hogy mennyi időt kell várni CT-re MR-re), a gyógyszerekhez való hozzáférés alapján is. A vizsgálatot végző szervezet vezetője Brüsszelben gratulált nekem az Ebf várólistákkal, indikátorrendszerrel kapcsolatos tevékenységéhez, ugyanis Magyarország jó teljesítményéhez ez nagyban hozzájárult.

– A múlt héten Beutaló című ismeretterjesztő könyvét mutatta be. Úgy tűnt, nem olyan lesújtó a véleménye a hazai egészségügy helyzetéről, mint amilyet a magyar sajtó tükröz. Egy korábbi interjúban úgy jellemezte ezt a rendszert, hogy egyszerre van benne jelen a világszínvonalú ellátás, bizonyos helyeken pedig XIX. századiak az állapotok. Ez a rendszerszervezési hibák miatt van így, vagy forráskivonás történt? 

– A kormányzati cselekvés homlokterében nincs az egészségügy, ez általános jelenség. Ez mindig is így volt, mert egy cikluson belül kedvezőbb a politikusoknak olyan területekre koncentrálniuk, amelyeken négy éven belül betakarítható a haszon. Egy szép, új épület az emberek számára azt jelzi, hogy az adott időszakban történt valami. Az egészségügyi befektetés java része azonnal szükséges, azonban az eredményeit lehet, hogy csak tíz-húsz év múlva érzékeljük, például az emberek egészségi állapotának javulásában.

A magyar egészségügyben még mindig a szocialista állami viszonyrendszer uralkodik, itt nem történt rendszerváltás, amely a piacosított szektorokban lezajlott. Tehát még mindig jellemző a mutyizás, urambátyám-viszonyok uralkodnak, az egymással szembemenő érdekek súrlódásai alakítják a viszonyokat. Egy kórházvezető nem tehet meg bármit, ami hasznos volna az intézmény számára, mert a főorvoslobbi érdeke mást diktál. (…)

A teljes interjú a Magyar Hang március 1-jén megjelent 2019/9. számában olcasható.