Helyre kell állítani az egészségügyi társadalom megbecsülését

Ezért minél hamarabb le kell zárni az ez alóli mentesítés folyamatát – emelte ki a Magyar Kórházszövetség újonnan hivatalba lépett elnöke, Velkey György a Magyar Nemzetnek adott interjújában. Velkey úgy vélekedett: az intézmények államosítása jó lépésnek bizonyult, bár még idő kell ahhoz, hogy az eredményét a betegek is érzékeljék.

– Április közepén vette át a Magyar Kórházszövetség elnöki tisztét. Amellett, hogy 2003 óta vezeti a Magyarországi Református Egyház Bethesda Gyermekkórházát, 2011 januárja óta a Fővárosi Közgyűlés egészségügyi és szociális bizottságának elnöki posztját is betölti a Fidesz–KDNP színeiben. Nem gondolja, hogy ez utóbbi helyzet támadási felületet ad?

– Magamat a politikában is szereplő egészségügyi szakértőnek tartom. A szakmából indultam, hiszen eredetileg gyermek-intenzívgyógyász vagyok. Először osztályvezető, majd orvos igazgató lettem, innen léptem elő kórházvezetővé. Az egészségpolitikában meglévő konzultatív szerepeim miatt kértek meg, hogy vegyek részt a Fővárosi Közgyűlés egészségügyi és szociális bizottságának munkájában. Úgy gondolom, hogy a politika oldaláról is ez a kép alakult ki rólam, nem hallottam még, hogy elfogultsággal vádoltak volna. Érdekes ilyen szempontból a kórházszövetség helyzete, hiszen a korábbi elnökök között volt Ajkay Zoltán, aki a politikában a baloldalon volt erősen beágyazva, vagy jó példa lehet elődöm, Rácz Jenő is, aki miniszteri posztot töltött be a szocialista kormányzás idején. Az én politikai szerepvállalásom ezeknél jóval kisebb. Elődeimhez hasonlóan én is a kórházak ügyét szeretném képviselni, és ezt elfogulatlanul tudom tenni. Célom, hogy egy szakmailag erős, elfogulatlan és pezsgő szervezet élén álljak.

– Szakpolitikusként hogy látja, melyek voltak az elmúlt két év legjelentősebb egészségpolitikai eredményei?

– A mostani kormányzati ciklusban átlátható egészségpolitika valósul meg, amelynek alapja a Semmelweis-terv. Persze lehet vitatkozni ennek kiindulópontjaival, de a korábbi évekhez képest mindenképpen előnyt jelent, hogy egy nagy szakértői bázison alapuló és széles körű szakmai vitát követően összeállított programot visz végig az egészségügyi kormányzat. Sokszor vannak azonban olyan politikai döntések, amelyek egészségpolitikai hatása nem tűnik racionálisnak, ilyen például a 62. életévüket elérő egészségügyi dolgozók kötelező nyugdíjazása. A kórházak fenntartóváltása kapcsán a fővárosban sokan keserűen élték meg, hogy az intézmények tulajdonjoga átkerült az államhoz, ellenzéki oldalon például többen vagyon- és presztízsvesztésről beszélnek. Fontos ugyanakkor hangsúlyozni, hogy ilyen gazdasági körülmények között lényegesen hatékonyabb, ha az egységes fenntartói és tulajdonosi rendszerben közös elvek, közös közbeszerzések, közös betegútszervezés alapján lehet irányítani az egészségügyet. Az állami fenntartásba vételt én jó lépésnek tartom, bár tény, hogy ezzel csak a fát ültettük el, a gyümölcseit még le kell szedni.

– Mégis, mikorra várható a szüret?

– Sok folyamat zajlik párhuzamosan. Az egyik ilyen a tulajdonosváltás, és fontosak az ehhez társuló strukturális átalakítások, valamint a humánerőforrás megerősítésével kapcsolatos kezdeményezések is. Úgy gondolom, ezek eredménye néhány éven belül jelentkezik a betegek szintjén. Ehhez azonban az egész működést meg kellene támogatni forrásokkal. Az egészségügy nem tud ennyi pénzből magas színvonalon, a munkatársak, betegek megelégedettségére működni.