Hetvenhét nap önkéntes karantén az idősotthonban

- Hetvenhét, illetve nekem, mivel én vállaltam az utolsó éjszakát, hetvennyolc – számolja Tóth-Fónai Györgyné, hány napra zárkóztak be kollégáival a szentbalázsi idősotthonba. Sokatmondó, hogy amikor legutóbb a Zselici Rózsakert Idősek Otthonának kapujában beszélgettünk az intézményvezetővel, éppen szakadt a hó, most pedig csaknem harminc fokban keressük az árnyékot az udvaron - írta riportjában a népszava.hu.

A koronavírus-járvány hazai kitörésekor a somogyi falu idősotthonának hat dolgozója úgy döntött, a fertőzésveszély minimalizálása érdekében végleg beköltöznek harminc gondozottjuk közé. Mindannyian ingáztak az apró, egyutcás faluba, ezért biztosak voltak benne, hogy a buszon vagy a családjuktól előbb-utóbb összeszednék a fertőzést. Márpedig ez a csupa nyolcvan év feletti ellátottra nézve végzetes lett volna, ezért civil életüket hátrahagyva önkéntes karanténba vonultak.

Volt, aki a férjét hagyta magára, más az idős szüleit bízta ismerősökre, de akadt, aki három gyermekétől köszönt el. Az otthon folyamatos működéséhez szükséges ápolók, szociális gondozók és takarítók hermetikusan elzárták magukat a külvilágtól, az ellátást is csak zsilipelve, többszöri fertőtlenítés után vették át. A nyugdíjakat, mielőtt kiosztották volna, egy dobozban, a forró sütőben fertőtlenítették, az újságokat pedig csak három nap elteltével kaphatták meg a lakók. Az ellátottak közül természetesen senki még csak el sem köhintette magát a járvány ideje alatt.

- Egy idő után elveszett az időérzékünk, nem létezett hétköznap, hétvége vagy ünnepnap – mondja Tóth-Fónai Györgyné. – Egyedül a húsvétot tartottuk meg, tojást festettünk a gondozottakkal, majd feldíszítettük velük a bokrokat. Amúgy hamar kialakult egy napirend, az ébredés után tisztába tettük a lakókat, aztán következett a reggeliztetés, a fürdetés, az ágyneműcsere, s szépen sorban minden, egészen estig. Mindig csak azt vettük észre, hogy megint eltelt egy nap. Összesen tehát hetvenhét, ami az amúgy is kiváló kollegiális kapcsolatokat előbb szoros barátivá, majd már-már családivá kovácsolta. Továbbiak a cikkben