Száz esztendő pécsi orvoshírességeiről írt szépirodalmi igényű portrékötetet.
Száz esztendő pécsi orvoshírességeiről írt szépirodalmi igényű portrékötetet dr. Schmidt Pál, aki maga is négy évtizeden át gyógyította az embereket – írja a Dunántúli Napló – online, amely rövid interjút közöl az 1961-ben a Pécsi Orvostudományi Egyetemen diplomát szerzett dr. Schmidt Pállal, aki az egyetem elvégzése után 42 évig dolgozott a II. számú Sebészeti Klinikán igazgatóhelyettesként és megbízott igazgatóként. De dr. Schmidt – akinek a felesége szintén az orvosi pályát választotta – tanszékvezetőként is tevékenykedett, docensként ment nyugdíjba 10 évvel ezelőtt.
– Köztársasági elnököt is hívtak hasonlóan, ő azonban belebukott az írásba. A névazonosságból nem volt soha semmi gondja?
– Megtörtént, hogy jó és rossz értelemben is összekevertek bennünket. Az egyik könyvbemutatómról például azért ment el valaki fanyalogva, mert nem rám számított. Máskor pedig túl gyorsan hajtottam ki egy településről, és hiába magyaráztam a rendőrnek, hogy én nem az vagyok, akinek gondol, mégis elengedett büntetés nélkül.
– Írói munkásságának eredetiségéhez kétség sem férhet, ezt több területen is bebizonyította már.
- A publicisztikai tevékenységem a Dunántúli Napló politikai vitafórumában kezdődött, ezek a levelek, esszék aztán könyv alakban is megjelentek, sőt, rádiós jegyzetek is születtek belőlük. A pécsi egyetemi sebészet történetének egyik szerzője voltam, az Irgalmas Kórház krónikáját társszerzővel írtam, s megjelent egy sebészeti szakkönyvem is. A teljes interjú az eredeti cikkben