Hogy ne féljük a halált, egyszer meg kell halnunk

A halálközeli élményekről beszélni sokaknak tabu. Tudományosan nem magyarázható, hogy miért ugyanarról, vagy legalábbis nagyon hasonlókról számolnak be ősidők óta azok, akik már jártak a halál kapujában. R. Kárpáti Péter egy nyolcrészes dokumentumfilm-sorozatban kérdez szakembereket, ismert embereket és túlélőket arról, hogy mi történhet akkor, amikor klinikailag már nem élünk – olvasható a hvg.hu cikkében. A szerző megírta könyvben is a kutatása eredményeit Élet az élet után címmel - számol be a hvg.hu portál.

R. Kárpáti nem állítja, hogy van élet az élet után, de azt sem, hogy a halálközeli élmények csak az agy szüleményei. Ahogy ő fogalmaz: „az oxigénhiányban vergődő agy utolsó nagy jótéteménye". Az élmények ugyanis jók. Olyannyira, hogy aki átélte, visszavágyik, de legalábbis nem fél már a haláltól. A fénylénnyel való találkozás után a halál már nem borzalmas, hanem kellemes asszociációkat ébreszt azokban az emberekben, akik valamiféle tapasztalattal rendelkeznek.
De hiába az ősi megfigyelések, tudományosan lehetetlen megfogni és kutatni. Az R. Kárpátiéval azonos című Raymond A. Moody-mű a hatvanas években foglalkozott először behatóbban a túl- és átélőkkel, addig az Egyesült Államokban is tabu volt a téma. A kötet bestseller lett, de még manapság is a legtöbb tapasztaló arról számol be, hogy legyintenek rájuk, az orvosok és nővérek sokszor kifejezetten hallgatásra szólítják fel azt, aki feléledve mesélne az emberi aggyal nehezen meg- és felfogható impressziókról.

R. Kárpáti Magyarországon is szeretné meghonosítani, hogy nyíltabban beszéljünk a témáról. Ehhez felkért számos szakértőt és átélőt, mindegyiknek megvan a saját verziója és magyarázata arra, hogy mi történhet az emberrel a halála pillanatában.

A könyvben és R. Kárpáti sorozatában még számos ilyen és hasonló történetet elevenítenek fel, a magyarázatok pedig sokrétűek. Egy amerikai pszichológusprofesszor például kvantumfizikai folyamatként képezi le a lelket. Stuart Hameroff elmélete szerint a lélek az agysejteken belül található, amire a halálhoz közeli állapotban kvantumgravitációs tényezők hatnak, ez okozza az élményeket. Egy berlini kutatócsoport 2011-ben rukkolt elő egy másik lehetséges magyarázattal, miután patkányokon kísérleteztek: hat patkánynak adagolták túl az altatót, és azt vették észre, hogy az agyukban megháromszorozódott a szeratoninszint. Alexander Wutzler a kutatócsoport vezetője arra jutott, hogy ugyanez történhet az emberi agyban is a klinikai halál következtében, és ez okozhatja a HKÉ-t, a halálközeli élmény orvosilag is használatos rövidítését.

A teljes cikk a hvg.hu oldalán olvasható.