Hogyan legyünk boldogabbak?

Tanulható, tanítható-e a boldogság, és ha igen, érdemes-e boldogabbá válni, vagy azoknak van igazuk, akik azt mondják, hogy a boldog ember értetlenül áll mások szenvedéseivel szemben, és különben is, ahogy öregszünk, úgy peregnek le rólunk a tanultak, és kerül előtérbe génjeink által meghatározott temperamentumunk? - boncolgatja a kérdést a Medical Online cikke.

A kutatások szerint a boldogabb ember jobban gyógyul, tovább él, tehát pusztán egészségügyi szempontból megéri boldogabbá válni. A boldogság-kutatók, az alig tíz éve alakult pozitív pszichológia egyes képviselői szerint ráadásul a boldogság tanulható, tanítható. Sonja Lyubomirsky pszichológus professzor arról ír Hogyan növelik az egyszerű pozitív cselekedetek a jóllétet? című cikkében, ami a napokban jelenik meg a Current Directions in Psychological Science című szakfolyóiratban, hogy olyan „apróságok", mint hálánk rendszeres kifejezése vagy a kedvesség napi gyakorlása mérhetően boldogabbá teszi nemcsak a másik embert, hanem minket is. Ha pedig nem apróságokról van szó, akkor azt ajánlja, hogy a látásmódunkat változtassuk meg: előzzük meg a hedonikus adaptációt. Mint Előnyök és kockázatok az élet győzelmeiről és kudarcairól való írás, beszéd és gondolkodás során című tanulmányában (Journal of Personality and Social Psychology) írja, a hedonikus adaptáció modelljét Frederick és Loewenstein (1999) dolgozta ki a közgazdasági Nobel-díjas pszichológus, Daniel Kahneman munkássága nyomán.

A hedonikus adaptáció azt jelenti, hogy az emberek egy-egy örvendetes vagy szomorú életesemény után rövid ideig a rájuk jellemző boldogság-szinthez (set point) képest jobban, illetve rosszabbul érzik magukat, azonban hamar hozzászoknak az új helyzethez, és boldogság-szintjük újra beáll a megszokott értékre. A hedonikus adaptáció jelensége olyan alapvető életesemények esetén is működik, mint amikor valaki megbénul egy balesetben, elveszti közeli hozzátartozóját – vagy megnyeri a lottó-ötöst.