Ma már a csapból is az folyik, hogy az egészségügyben a fiatalok külföldön vállalnak munkát.
Szekanecz Zoltán doktor azért gondolta, hogy tollat ragad, mert a sajnálkozó (mert a dolog valóban nagyon sajnálatos) riportokban végig csak az itthoni szűkös anyagiakról és a rossz fizetésekről van szó - olvasható a haon.hu portálon közzétett írásában. Mint hosszabb időt kutatóként külföldön töltő (valaha) fiatal orvos, de úgy is mint egy klinikai tanszék vezetője, inkább a másik oldalra szeretne rávilágítani. Mint írja, "életem során négy-öt igen vonzó, sokszor az itthoninál tízszer nagyobb fizetéssel járó külföldi ajánlatot kaptam, ez önmagában mégis kevés volt ahhoz, hogy elmenjek.
Közhely, hogy a népbetegségekben vannak befolyásolható és nem befolyásolható rizikófaktorok. Ennek analógiájára, a gazdasági környezet, az alacsony fizetés, a túlterheltség egyelőre biztosan nem befolyásolható rizikófaktor. Ez azonban, szerény becslésem szerint, az elvándorlás legfeljebb feléért felelős. Több kongresszuson tartottunk rezidens-fórumot, beszélgetünk kollégákkal, és egyértelműen kiderül, hogy nem mindig (az esetek felében biztosan nem) csak a pénz a vonzó faktor. A fiatalok elmondják, hogy főnökeik figyelmetlensége, helyenként diktatórikus vezetés, a szürke napi rabszolgamunka, a jövőkép teljes hiánya vezérli sokukat a határon túlra. Ezek többsége, szerény véleményem szerint, alapvetően befolyásolható rizikótényező..."