Hogyan mondják meg az orvosok, ha nagy a baj

Hiába írta Platón, hogy szabad hazudniuk az orvosoknak, mi őszinteséget várunk tőlük – legalábbis, ha azt mondják, nincs semmi bajunk. És ha van? Vajon muszáj „terhelni" a beteget a teljes igazsággal - teszi fel a kérdést a Magyar Narancs.

Ha kiderül, hogy nagy baj van, a betegnek azonnal le kell mondania addigi életviteléről, szokásairól, céljairól. Mindez olyan traumatikus esemény, ami felborít mindent, és a beteg önmaga ellen fordulhat. „Sokszor megesik, hogy a páciens szembemegy a realitással, regresszióba kerül. Előfordul, hogy nem akar szembenézni a veszéllyel, ezért megszakítja az orvossal a kommunikációt, abbahagyja a kezelést, nem egyezik bele a műtétbe. Van, aki öngyilkosságot fontolgat – vagy meg is teszi –, pedig lenne gyógyulási lehetőség – sorolja dr. Haraszti László pszichiáter az orvos „őszinteségének" veszélyeit. – Az ilyen embert nem szabad magára hagyni. Ez gyakran az igazság óvatos, cseppekben való adagolását igényli, azaz mindig csak annyit mondani, amit még el bír viselni" – teszi hozzá.

Sokszor látni, hogy például a daganatos beteg a szükséges műtét helyett inkább egy kuruzslóhoz fordul, de miután az sem segít és visszatér kezelőorvosához, már késő, nem lehet segíteni. „A beteg érdekében az úgynevezett kegyes hazugsággal gyakran élnek az orvosok – szögezi le Haraszti László –, és nem is mindig ennyire súlyos esetekben. Egy alkoholistánál sokszor muszáj elfedni véleményünket, vagy a hipochondernél a pontos diagnózist, mert a beteg nem venné tudomásul, netán megsértődne.

Nagyon jól felépített bizalmi kapcsolat kell, hogy valakivel elfogadtassam például azt, hogy üldöztetési tévképzetei betegségéből adódnak, s gyógyszert kell szedni rá, hogy megszűnjenek." A pszichiáter szerint a beteg érzi a „kegyes hazugságot", de általában belemegy a játékba, mert így könnyebben megküzd annak fenyegető részével. Ha ráöntjük az igazságot, előfordulhat, hogy feladja a reményt vagy kilép a helyzetből. Haraszti úgy véli, hogy a hazugság nem elítélendő, ha az egy „win-win játszma" része. Vagyis mindig a kontextus dönti el, mennyit lehet feltárni az igazságból.
„Fontos, hogy mit mondunk az onkológia és a hazugság viszonyáról, mert létkérdés, hogy e tekintetben a társadalom szemét kinyissuk – mondja dr. Bodoky György onkológus, a Szent László Kórház osztályvezető főorvosa. – A rák még mindig tabu, az érintettek nem vállalják, szégyellik, és ez az orvosok hibája is: a megelőzésről, a kezelésről, a szűrésről többet kellene beszélnünk. Én mindig annyit tárok fel az igazságból, amennyit a beteg elvár tőlem, vagy amennyit kérdez, de soha nem mondok olyat, amit nem tudok utána az egész orvos-beteg viszonyban – ami daganatos betegeknél sokszor évekig tart – később vállalni.

Természetesen nem rontok neki azzal, hogy kérem, maga halálra van ítélve, de amikor azt mondom, hogy soha semmilyen hazugságot nem lehet mondani a betegnek, az számomra azt jelenti, hogy csak kimondani nem lehet hazugságot. Természetesen vannak elhallgatott, meg nem mondott dolgok, de ezek is csak addig, amíg a beteg nem igényli, hogy beszélgessünk róluk.

Az én gyakorlatomban ez úgy működik, hogy amikor legelőször találkozunk, akkor megpróbálok neki egy nagyon racionális, objektív képet festeni arról, hogy mi vár rá a kezelések során, hogy a betegsége általában milyen kimenetelű. Azt szoktam kérni ezután, hogy menjenek haza, és jöjjenek vissza úgy, hogy összeírják azokat a kérdéseket, amik fontosak a számukra. Ekkor derül ki, hogy az első beszélgetésből a hirtelen sokk miatt alig fogta meg őket valami. Azt minden esetben megmondom a betegnek, ha nem tudom meggyógyítani, és csak arról nem beszélek, hogy mennyi az ő esetében a várható élettartam vagy milyenek a túlélési esélyek.

Ha kérdez, a statisztikával tudok előjönni, de bármikor előfordulhat, hogy valaki az átlagosnál sokkal jobban reagál a kezelésekre. Nagyjából kilencvennyolc százalékos biztonsággal meg tudjuk mondani, ha egy beteget nem lehet meggyógyítani, de azt is elmondom, mi miért történik, milyen áron tudom meghosszabbítani az életét."

Az egészségügyi törvény leszögezi, hogy a betegnek teljes körű tájékoztatást kell kapnia. Már csak azért is, mert, ha jogsértés történik, igen nehéz a bizonyítás. Hogyan is tudnám bizonyítani, hogy nem mondták el nekem, miután az egyik gyógymód nem hatott, hogy más lehetőség is van a gyógyuláshoz. „A tájékoztatáshoz való jog a betegjogok érvényesülésének sarokköve, hiszen csak ennek megfelelő volta esetén beszélhetünk tájékozott beleegyezésről.

További részletek a lapban.