Hogyan vizsgálják az idegkutatók a figyelem lényegét?

A figyelem nem csak a modern idegtudomány egyik központi fogalma, hanem a hétköznapokban is gyakran használt kifejezés. Figyelni valamire azt jelenti, hogy az a valami központi helyen van a tudatban. Mint amikor egy szűrőn a dolgok nagyrésze fennakad, csak éppen a figyelt dolog csúszik át a hálón? Vagy mint, amikor a reflektorfény a színpad egy részére világít? Esetleg, amikor rányomunk egy tubus ragasztót egy halom papírra és hurkapálcára? Ezekkel a hasonlatokkal próbálták megragadni a figyelem lényegét a kutatók az utóbbi időkben, írja a növekedés.hu.  

A figyelem határozza meg, hogy mi tölti ki a tudatunkat. A figyelem minden éber pillanatunkban jelen van, éppen ezért nehéz vizsgálni. Hogyan vizsgálhatják az éber elme egy állandó jellemzőjét? A probléma feloldása abban rejlik, hogy a figyelem általában egy jól körülhatárolható dologra irányul. Ezt a szelektivitást kihasználva kezdték a kutatók a figyelmet vizsgálni.

A figyelem egyik legmegbízhatóbb jele, hogy az ember és az állatok a figyelt dologra irányítják az érzékszerveiket.

A figyelem reflektorfény. Ezt az elképzelést támogatják a figyelem idegrendszeri alapjait firtató kutatások is. Ezekben a vizsgálatokban sokszor egy olyan kísérleti manipulációhoz nyúltak vissza, amit még Hermann von Helmholtz eszelt ki a XIX. század második felében. Egy nagy tábla közepére keresztet festett, majd köré betűket rajzolt, egymástól egyenlő távolságra. Az így készített táblát egy elsötétített szobában állította fel, amelyben időnként egy szikra villant fel egy pillanatra. A kísérlet során végig a tábla közepén lévő keresztre függesztette a tekintetét, azonban a figyelmét közben a tábla más pontjaira irányította. Azt tapasztalta, hogy az ún. rejtett figyelem segítette a figyelt területen lévő betűk felismerését. A rejtve figyelt területen lévő betűket élesebben látta, mint a többit, noha a tekintetét végig a tábla közepén tartotta. A rejtett figyelem azért jött kapóra az agykutatóknak, mert ezzel lehetséges volt olyan kísérleti elrendezéseket létrehozni, amelyekben két kondíció között csupán annyi volt a különbség, hogy a résztvevő épp a megjelenő ingerre irányítja a figyelmét, vagy nem.

A figyelem sok kutató szerint a reflektorfényhez hasonlít a leginkább: a bevilágított dolgokra kerül a hangsúly, itt zajlik a produkció leglátványosabb része, de azért a sötétben sem áll meg az élet.

A teljes cikk a növekedés.hu portálon olvashatól