Hosszú a várólista? Külföld helyett másik hazai kórházat ajánlanak

Elvileg. A valóságban könnyebb az üveghegyet megmászni, mint egészségbiztosítási támogatással külföldre menni. Hogyan gyorsítja mindez az itthoni kezeléseket? A Heti Válasz cikke megmutatja.

Október 25-től az európai uniós polgárok más országokban is kérhetik a gyógykezelésüket, ha például a túl hosszú várólisták miatt otthon nem tudják ellátni őket. A magyar egészségbiztosítónak pedig ki kell fizetnie az itthoni gyógykezelés erejéig a számlát. A magyar betegek tízezrei számára nyílhatna meg tehát elvileg ez a lehetőség, miután például csípőprotézis, térdprotézis beültetésére egyes kórházakban éveket kell várni, és jó néhány olyan intézmény van, ahol egy szürke hályog műtétre fél évnél hosszabb a várólista.

Nézzük hát, hogyan történik mindez a gyakorlatban. Elsőként az Országos Egészségbiztosítási Pénztártól kell engedélyt kérni a külföldi gyógykezelésre, ehhez pedig egy általuk felkért szakértő ad majd szakvéleményt. Meg fogják nézni, hogy az egészségi állapotunk által indokolt kezelés elérhető-e az eredetileg választott kórháznál rövidebb várólistával is Magyarországon. S megtalálható lesz, mert a hosszú várólisták a legtöbb esetben pusztán finanszírozási okokból állnak elő, tehát orvos is, műtő is lenne, csak pénz nincs. Még ott is gyorsabban megműtenék, ahol egyébként több évig kellene várnia. (De ezt nem lehet majd.)

Az OEP tehát először megkérdezi a kiválasztott hazai intézményt, vállalná-e a kezelést. Mivel jövő évben a költségvetési törvény tervezete szerint egymilliárd forintot fordíthatnak erre a célra, szinte biztosra vehető lesz, hogy találnak majd magyar kórházat, a beteg odautazik, megoperálják és kész. Így nagy valószínűséggel az egész külföldi gyógykezelési lehetőség arra lesz jó, hogy itthon csökkenjenek a várólisták. Mégpedig kétféle módon: a hosszú várólistás kórházak elesnek az egymilliárdos többletpénz megszerzésének lehetőségétől, ezért érdekük lesz csökkenteni a listát. A rövid listájúak viszont így többletpénzhez juthatnak. Ha nem egymilliárd állna rendelkezésre, hanem 3-4 milliárd, akkor ezzel a módszerrel drasztikusan csökkenthetnék a várólisták hosszát. Az egymilliárd forintot lebecsülni sem érdemes azonban, ez 1600 csípőprotézis hazai árának felel meg, ha ennyi embert „leoperálnak" a listáról, akkor a többiek jóval gyorsabban sorra kerülnek.

Ha a magyarországi forgatókönyv nem működne, akkor jöhetne szóba a külföldi ellátás. Ám itt valójában csak látszatengedmény történik. Az új szabályok szerint, ha a kinti kórház közfinanszírozott, akkor nem lehet drágább a magyar ár 130 százalékánál, ilyet azonban Nyugat-Európában nem lehet találni. A privátkórházaknál nincs ilyen korlát, ám ott a különbözetet a betegnek kell megfizetnie, márpedig ez akár milliós nagyságrendű is lehet. Ráadásul mindezt előre, mert a biztosító csak utólag, minden számla, zárójelentés hiteles fordításban való benyújtása után fizet, és a kísérő családtag költségeit sem téríti meg, pedig az sem csekély összeg. Mindez természetesen csak az itthon is elérhető kezelésekre vonatkozik, a Magyarországon nem végzett beavatkozások (például tüdőátültetés) ugyanolyan rendben folynak továbbra is, ahogy eddig.