Hurrá, agydaganatom van! - ahogy az agykutató megéli

A magyar agykutató hazajön Amerikából, majd kiderül: agydaganata van. Magát gyógyítsa vagy segítsen az epilepsziásoknak? Szabadics Jánossal, aki alapkutatásoknak köszönheti, hogy együtt tud élni a betegségével, beszélgetett az Index.

Korábban is gondolt rá, hogy nyilvánosan beszéljen a betegségéről?

Megfordult bennem, de most az Akadémia körüli válság miatt éreztem azt, hogy tényleg érdemes, mivel felhasználóként és kutatóként is fontos az alapkutatás számomra. A történetemen keresztül talán érthetőbb lehet az alapkutatás néhány lényeges eleme. 

Hogy kezdődött, mik voltak az első tünetek? 

Maga a betegség – craniopharyngioma a neve – a születésem óta megvolt, csak nem tudtunk róla. Ez egy embrionális korból maradó daganat, amivel nincs nagy baj, amíg el nem kezd annyira nőni, hogy mindent összenyom maga körül. Nálam ez három éve jött el: hirtelen nagyon meghíztam, furcsa lettem, agresszívabb, türelmetlenebb, valószínűleg a fáradékonyságtól is. Először az emésztést kezdtük kivizsgálni, aztán a hormonjaim is teljesen elszálltak. Addigra a látásom is elment.

…

Máshogy áll a saját agydaganatához az ember, ha maga is agykutató?

Én más agyi területtel foglalkoztam, úgyhogy nem hiszem. Inkább az volt a személyes szerencsém, hogy a családom mellett a munkahelyi közegem is nagyon elfogadó volt a betegségem alatt. 

Milyen kutatási területen dolgozik? 

A magasabb rendű idegrendszer megismerését célzó kutatáson egy MTA-s kutatóintézetben, a kognitív, tudatos cselekvések kialakításáért, memóriáért felelős agyterületekkel. Én a hippokampuszra fókuszálok, aminek a kutatása Magyarországon hagyományosan erős. De az agykutatáson belül általában is ez az egyik legjobban vizsgált terület, mert a működését nagyon jól lehet egyes funkciókhoz kötni, másrészt anatómiailag jól strukturált, gyönyörűen elválik az egyes információcsomagok helye. 2014-ben az ezen az agyterületen lévő helysejtekért adták a Nobel-díjat is; ezek a tér pozícióit kódolják, és ehhez kötik az egyes emléknyomokat.

A teljes interjú az Indexen olvasható.