• nátha
    • A nátha ellen a mai napig nem tudunk mit tenni

      A nátha ellen a mai napig nem tudunk mit tenni

    • Két náthagyógyszert el kellene felejteni - tiltás lehet a végük

      Két náthagyógyszert el kellene felejteni - tiltás lehet a végük

    • Tudományos bizonyítékok támasztják alá a húsleves gyógyerejét

      Tudományos bizonyítékok támasztják alá a húsleves gyógyerejét

  • melanóma
    • Drámai mértékben nő a melanomás esetek száma

      Drámai mértékben nő a melanomás esetek száma

    • Fényvédelem, önvizsgálat és tudás: együtt védenek a bőrrák ellen

      Fényvédelem, önvizsgálat és tudás: együtt védenek a bőrrák ellen

    • A Szigeten is keresd a „rút kiskacsát”!

      A Szigeten is keresd a „rút kiskacsát”!

  • egynapos sebészet
    • Egynapos sebészet Pakson: hamarosan újraindulhat az ellátás?

      Egynapos sebészet Pakson: hamarosan újraindulhat az ellátás?

    • A kecskeméti kórház orvosa lett az Egynapos Sebészeti Tagozat elnöke

    • Egy év alatt több mint 3000 műtét a kecskeméti egynapos sebészeten

      Egy év alatt több mint 3000 műtét a kecskeméti egynapos sebészeten

Igazi betegeken gyakorolnak a rezidensek

Lapszemle Forrás: fn.hir24.hu

Az egyetemek nem tanítják meg az orvostanhallgatókat sebet varrni, katéterezni vagy éppen injekciót beadni.

Bár sokan önszorgalomból pótolják a hiányosságokat, az egyetem alatt a medikusok 50 százaléka – szembesülve a hazai egészségügy „való világával" – átesik az első kiégési folyamaton, és megbánja, hogy az orvosi pályát választotta - olvasható a fn.hír24 weblapon.

A medikusok közel felét nem készítették fel az orvosképző egyetemek az alapvető gyakorlati készségek, például az izomba történő injekcióadás elsajátítására. Többek között ez is kiderül egy a lap birtokába került felmérésből. A rezidens szövetség kérdőívét a tavaly államvizsgázó egyetemisták töltötték ki. A kérdések egy része arra vállalkozik, hogy feltérképezze azt, hogy a 6 egyetemi év alatt milyen gyakorlati képzést kaptak. Az eredmény lesújtó, a válaszok fényt derítenek az orvosképzés legfőbb hiányosságaira.

Ügyeletben számos alkalommal kell olyan apróbb sebészeti beavatkozásokat elvégezni, melyben a sebvarrás készségszintű ismerete elengedhetetlen. Ehhez képest a medikusok majdnem harmada soha nem kapott a kezébe sebvarró fonalat és második harmaduknak is csak kevesebb, mint öt alkalommal volt lehetősége találkozni a feladattal.

A felmérés a gyakorlati hiányosságok mellett rámutat arra is, hogy az orvosképzés elméleti része magas színvonalú, hiszen ezt csak az államvizsgázók 8,5 százaléka értékelte elégtelenre, miközben több mint 70 százalékuk kifejezetten elégedett vele.

A megkérdezett kezdő orvosoknak csak 15 százaléka tartotta elégnek a kiégés megelőzésére való egyetemi felkészítést. 82 százalék szerint többet kellene foglalkozni ezzel is a képzésben. A problémák láttán egy másik felmérésben arra keresték a választ, hogy a hallgatók a pillanatnyi ismeretük fényében újra az orvosi pályát választanák-e. Az eredmény kiábrándító. Míg az első- és másodévesek nagy többsége nem kételkedik döntése helyességében, addig az egyetemi képzés félidejére már az egyharmaduk érzi azt, hogy rosszul választott. Az ötöd- és hatodévre viszont, szembesülve a magyar egészségügy nehézségeivel, már 50 százalékuk kiábrándul az orvosi munkából. Igaz, hat év tanulás, áldozatvállalás után már ritkán van mód a pályamódosításra.