A mindennapos tesióra megosztotta a közvéleményt.
Ám attól még a legfőbb kérdés maradt: milyen legyen a tökéletes 45 perc, akár heti egy, vagy öt napban. Megpróbálunk felkutatni a legjobb testnevelésóra-tervet az oktatási rendszeren kívül álló sportszakértők bevonásával. Gyerekként nagyjából egyöntetű véleményen voltunk (vagyunk): a felmentés a legjobb dolog, a Cooper-teszt a legrosszabb. Az iskolaköpenyen visszahozása mellett még mindig folyik a vita a mindennapos testnevelésórásól.
Az egyik tábor szerint a heti ötnapos tesióra azt üzeni a gyerekeknek, hogy mozogni kell, és mozogni jó. A másik tábor viszont a gyerekek túlterheléséről, és a nem megfelelő iskolai felszereltség hiányáról beszél – olvasható a HVG – online oldalán.
Cikkünkben – írja a lap - ebbe a vitába nem kívánunk beleszólni, inkább megpróbálunk holisztikusan tekinteni a problematikára, a tökéletes testnevelésóra-terv után kutatva az oktatási rendszeren kívül álló sportszakértők (egy személyi edző és egy jógatanár) bevonásával.
Bevezető, fő- és levezető rész - ezekből a szakmailag tudatosan megtervezett, felépített részekből áll a testnevelés óra, a leendő testnevelők pedig azt tanulják meg, hogy a rövidnek tűnő 45 percet hogyan kell leghasznosabban kitölteni - nyilatkozta Balogh László, a Szegedi Tudományegyetem Testnevelési és Sporttudományi Intézetének intézetvezető egyetemi docense. Az első szakaszban a nebulókkal közlik, hogy mi vár rájuk azon az órán, motiválják őket, illetve felkészítik a szervezetüket, a kardiorespiratorikus rendszerüket általános sokoldalú bemelegítéssel a fokozottabb igénybevételre.
A főrészben új anyagot oktathatnak, feldolgozó gyakorlással ismételhetnek, kondícionális vagy koordinációs képességet fejleszthetnek a tanárok, illetve ami nagyon fontos, Balogh szerint: rengeteget játszhatnak. "Természetesen ezeket mind az életkori sajátosságoknak és az előképzettségi szintnek megfelelően." A gerendán végigmenni nem csak koordinációt, de a koncentrációt, figyelemfókuszt és a bátorságot is próbára teszi, ezáltal javítja a kognitív képességeket, a tanulási hatékonyságot is. A csapatsportágakban pedig formálják a gyerekek, a csapatszellemet, megtanulnak együttműködni, a kudarcot vagy éppen a sikert elviselni, kezelni. Balogh elmondása alapján a levezetésnek ugyanolyan fontos szerepe van, ekkor kell lecsillapodnia a gyermeki szervezetnek.
Az ideális testnevelésórát nem olyan tanár tartja, aki becsöngetéskor bedobja a közösbe a labdát, majd egy újsággal a kezében várja a következő csengőszót - ezt Balogh is belátja, sőt azt is, hogy az ambíciózus terv kivitelezése során problémát okozhat a infrastrukturális háttér, sőt a tanerőt is bővíteni kell a mindennapos testnevelés megvalósításához. „De a problémában nem a kellemetlenséget kell látni, hanem a megoldást keresni". Ahol nincs elég terem, a szabadtéri foglalkozásokkal kitölteni a kötelező egészségmegőrző foglalkozásokat. Balogh a „hóban és esőben is" - kérdésre sem jött zavarba: a hógolyozás, a korcsolya, a túrázás miért ne lenne jó alternatíva? – e kérdéssel válaszolt.
Első osztályban például egész egyszerűen meg kell velük szerettetni a sportot - ez jutott Dési Ágnes személyi edző eszébe, amikor a lap tanácsát kérte a heti öt alkalom értelmes és hatékony kitöltésére. Ha ez lenne a nemes cél, és a tanárok is erre törekednének, akkor az egyik kontra érvet ki is lőhetnénk: nem kellene aggódni, hogy a következő nyolc évben a felmentésre fog hajtani a gyerek, harmincéves korára pedig a csipszes zacskó kinyitására használja legfeljebb izmait.
A mindennapos sportolásnak hatása van a csöppségek fizikumára, de nem mindegy, hogyan: Dési szerint 14 éves kor alatt például tilos a súlyzózás, mert addig fejeződik be csontok növekedése. Amíg nem nőnek meg rendesen gyerekek, addig károsíthatja a gerincoszlop fejlődését, ha vertikálisan terheljük. A suliban is be lehetne vezetni a suliban is azt, a fitnesztermekben látottakat, vagyis, amikor szálkásítanak a gyúrók: kicsi súllyal, sok emelés – vélekedett a személyi edző.
A 9. évfolyamon kötelezővé tett tesiórákon már célzottabban kellene a tinédzsereket képezni a fiatalkor kihívásaira, sőt már ötödikben is: a 11 évesekre ugyanis erősen hatnak már a médiából sugárzott "tökéletes" testképek. A buta diétákról biztos beszélnék velük, teszi hozzá Dési, így a helyes étkezés, sőt a pulzuskontroll is napirendre kerülhetne. Csupa érdekes topik, amit tíz (lányoknak), vagy száz (fiúknak) fekvőtámasz alatt ecsetelni lehet. Eszmecserével töltött idő, kérdezz-felelek öt perc, lenyugszik a szívverés, helyreáll a pulzusszám, lehet menni zuhanyozni.