Orvosai ajánlották, hogy iratkozzon be egy festőtanfolyamra.
– Mindenkinek megvan a maga feladata, nekem az, hogy sérült emberekkel foglalkozzam – fogalmazott lényegre törően a szolnoki Kelemen Kata. – Valószínűleg ebben annak is nagy szerepe van, hogy én magam egy súlyos betegséget, kómát követően fogtam ecsetet. Újra kellett tanulnom beszélni, járni is. Lassacskán, de felépültem. Orvosaim ajánlották, hogy iratkozzam be egy festőtanfolyamra, mely felkeltette érdeklődésemet. Megértettem, hogy nem kell félni a változástól. Nyugalmat a festészet által kapok. Tanítom is, mert mindezt megélni maga a csoda! - nyilatkozott a szoljon.hu-nak.
Két hónap múlva már ecset volt a kezemben. Lépésről lésre tanítottak meg festeni. Miután megkaptam a képzőművésztanár-diplomámat, hazajöttem, folytattam a festést. Azóta is itt, a hetedik emeleti panelben készülnek a képeim, festés közben elfelejtem a rossz dolgokat. Abban az alkalmankénti két órában igyekszem megtenni mindent azért, hogy tanítványaim is megfeledkezzenek a negatívumokról. Először talán mindent szürkének lát az ember, de meg kell tanulni meglátni a színeket, melyek mindenkiben ott vannak. Egy-egy mezei csokor is rendkívül szép a maga egyszerűségével – jegyezte meg
Kata, aki önkéntes munka keretében ingyenesen adott rajz-és festőórákat sérült embereknek, felnőtteknek és gyerekeknek egyaránt. Immár öt esztendeje tanítgatja a jobb agyféltekés rajzolást és festést nyolc-tíz fős csoportokban - írja a lap.