Interjúkötet jelent meg a született ápolókról

Több mint ezer ápoló hagyja el az országot évente. De mi van azokkal, akik itt maradnak? Akik etetik, fürdetik, tisztába rakják a betegeket, és ezért még meg sem fizetik őket rendesen. Róluk szól Szekszárdi Miklós könyve, a Betegágyak őrzői. Szekszárdi Miklós szegedi orvosokról szóló interjúkötete után négy évvel az egészségügy napszámosait mutatja be a szerző, aki a beszélgetésekből és a klinikán betegként megélt tapasztalatokból arra a következtetésre jutott: ápolónak születni kell – írja a Délmagyarország Napilap cikke nyomán a delmagyar.hu portálja.

Amikor behozza a nővér az ágytálat vagy a kacsát, azt olyan természetes eleganciával kell odaadnia, hogy a világért se szégyenítse meg a rászorulót – akkor kezdődik az ápolás. A többi csak kiszolgálás – mondja Kati főnővér, és hozzáteszi: az ápolónak azt kell nagyon megtanulnia, hogy nem vágunk pofákat, nem fintorgunk, nem teszünk megjegyzéseket, mert sose lehet tudni, mi mikor kerülünk a másik oldalra. Aki ezt nem tudja felfogni, abból soha nem lesz jó ápolónő!

Ő és még tizenkilenc pályatársa vall hivatásáról Szekszárdi Miklós most megjelent, Betegágyak őrzői című kötetében, amely látlelet a magyar egészségügyről az ápolók szemén keresztül. A kötetben emberi sorsok, tragédiák, küzdelmes mindennapok elevenednek meg - némi humorral, hogy mindezt túl lehessen élni.