Jakab Zsuzsanna: Ne halmozzunk oltóanyagot

„A gazdag országokat rá kell beszéljük arra, hogy ne halmozzanak fel oltóanyagot. Vannak államok, amelyek a lakosságuk többszörösének elegendő számban kötöttek le vakcinát, aminek semmi értelme nincs” – mondta a 168 Órának adott interjúban Jakab Zsuzsanna, az Egészségügyi Világszervezet főigazgató-helyettese. Hozzátéve: közös érdekünk lenne egy tisztességesebb és észszerűbb oltási rendre való átállás.

– Tévedek-e, ha azt gondolom, hogy a gyártókapacitások növekedésének jelenlegi üteme mellett 2023 előtt nem számíthatunk a járvány megfékezésére?

– A gyártási kapacitásnövelés nagyon fontos és nehéz kérdés, különösen, ha úgy akarjuk megoldani, hogy az semmiképpen se menjen más vakcinák előállításának, különösen ne a kötelező gyermekkori védőoltások szállításának rovására. Ez az egyik nagy feladat. A másik, hogy a gazdag országokat rábeszéljük, hogy ne halmozzanak fel oltóanyagot. Vannak államok, amelyek a lakosságuk többszörösének elegendő számban kötöttek le vakcinát, aminek semmi értelme nincs. Azért sem, mert az oltóanyag viszonylag gyorsan elveszítheti szavatosságát, ami nagy veszteség lenne az egész világ számára. Dr. Tedros, a WHO főigazgatója arra szólította fel a gazdag országokat, hogy a saját magas rizikójú csoportjaik beoltása után vagy adományozzanak a készleteikből a szegényebb országoknak, vagy hagyják legalább, hogy számukra mi vásároljunk a COVAX programban rendelkezésre álló pénzből. Erre két indokot is említett. Egyrészt ez morális kötelesség, másrészt pedig közös stratégiai érdek, csak így tudjuk a járványt megállítani.

– Van egy másik jellemző állítás is azonkívül, hogy amíg nem győzzük le a vírust mindenütt, addig sehol sem győztük le. Az, hogy amikor a fejlett világban elérjük a nyájimmunitást, a legszegényebb országok előtt mindenki bezárja majd a kapuit, és azok még mélyebb nyomorba süllyedhetnek.

– A mai globalizált világban nagyon nehéz elképzelni olyan helyzetet, amikor egyes országok működnek, mások pedig nem. Ráadásul a generikus gyógyszerek, oltások nagy részét már egyébként is a fejlődő országokban, Indiában vagy Kínában gyártják, tehát a világ régiói egymásra vannak utalva.

– Mit üzen a Covid-vírus hatása a fejlett világ járványügyi rendszeréről? Hogyan lehetséges, hogy az Egyesült Államokban 30 millió ember betegedett meg, és több mint félmillió meghalt, miközben abban az országban költik a legtöbbet egészségügyre. A nemzeti össztermék 17 százalékát, évente négybillió dollárt.

– Nem elég a sok pénz, az számít, hogy mire megy. Amerikában az egészségügy erősen privatizált, és igen szűk központi forrásból finanszírozzák a közegészségügy és az alapellátás rendszerét. Azt látjuk, hogy a fejlett világ sem volt felkészülve erre a járványra, nem voltak alaposan átgondolt pandémiás tervek. Tíz évvel ezelőtt, a H1N1-járvány idején még elég sok munka folyt ezen a területen, de azóta a tervek elavultak. Emberöltők óta ismétlődnek a pánik és a gyors felejtés ciklusai. Az országok jelentős része a mostani pandémia előtt úgy gondolkodott, mi már túl vagyunk a járványokon, nálunk a halálozás meghatározó részét krónikus, nem fertőző betegségek okozzák, nekünk ezek megelőzésére és gyógyítására kell a pénz. Alulbecsülték a fertőző betegségek jelentőségét, majd amikor jött a világjárvány, nem állt rendelkezésre megfelelő járványügyi és kórházi kapacitás és szakértőgárda sem. Az országok többségében alig akadt, aki tudta volna, hogyan kell felderíteni egy fertőző betegség terjedését, hogyan kell csinálni a kontaktkutatást, ami egyébként jelentős felkészültséget igényel. Tanácstalanok voltak, milyen módon kell megszervezni az izolációt, hogyan működik a karantén. Hogyan kell a védőfelszereléseket használni? Nem volt elég szakember az intenzív terápiás részlegek működéséhez, pedig a lélegeztetőgépekhez és az oxigén használatához komoly szaktudás kell. Ezért mostanában a tagországokkal és más partnereinkkel együtt azon dolgozunk, hogy előkészítsünk egy új, széles körű nemzetközi egyezményt a járványügyi felkészülésre. Továbbiak az interjúban