Japánban nem mindenki műtőssegéd, csak úgy néz ki

A Kínában és Dél-Koreában is terjedőben lévő szokás (vagy divat) háttere legalább annyira kulturálisan rögzült magatartásforma, mint amennyire egészségügyi óvintézkedés. December közepén olyan mértékűvé súlyosbodott a kínai iparvárosokat elsötétítő légszennyezés, hogy a probléma iránt egyébként nem túl fogékony hatóságok is szmogriadót rendeltek el. Az emberek az utóbbi években megtanultak védekezni a füstköd ellen; pontosabban ők úgy hiszik, hogy hatékonyan képesek védekezni. Sokan, akiknek muszáj kimerészkedniük az utcára, orvosi maszkot viselnek, otthonukban légtisztítót, illatosítót alkalmaznak. A gazdagabbak pedig elmenekülnek a városokból – írja az mno.hu portálja.

Sok kínai Japánba utazik tisztább levegőt keresve. Amikor megérkeznek, azt tapasztalhatják, hogy valóban sokkal alacsonyabb a légszennyezettség szintje, viszont még az otthoninál is sokkal többen, főként nők hordanak orvosi maszkot az utcán. Sok japán turista európai vakációján sem válik meg kedvenc maszkjától, és a tartósan külföldön élő japánok ugyancsak állandóan hordják ezt az eredetileg a műtőkbe szánt alkalmatosságot. Miért rajonganak annyira a japánok és más kelet-ázsiaiak a maszkért? Közhelyszerű, hogy Japánban szinte kényszeresen vigyáznak a higiéniára, és sokan egyenesen mizofóbiások, azaz rettegnek a szennyeződésektől és a fertőzésektől.

De ilyen emberek világszerte élnek, mégsem találkozhatunk máshol ennyi orvosi maszkkal az utcán, mint a szigetországban. Ha egy nemzet viselkedése egyöntetűen és élesen különbözik látszólag hasonló körülmények között élő más népekétől, akkor általában kulturális tradíciókat kell gyanítanunk a háttérben.

Bár igazán tömegessé csak az utóbbi évtizedek nagy járványainak – a 2002-es SARS, a 2006-os madárinfluenza és a 2009-es H1N1-influenza – idején vált ez a szokás, közel százéves múltra tekint vissza.

Az 1918-as spanyolnáthában több – szám szerint húsz-negyven millió – ember halt meg, mint magában az első világháborúban (bár a kettő egybeesése miatt nem lehet teljesen elkülöníteni az egyik és a másik áldozatait). Hatásos gyógyszer híján mindenhol igyekeztek az emberek védekezni a fertőzés ellen, általában úgy, hogy sállal, ronggyal és orvosi maszkkal takarták el orrukat, szájukat. Japánban a maszk vált általánossá, de a többi országgal ellentétben a járvány következő évi lecsengése után sem hagytak fel a viselésével.

Bár azt hihetnénk, hogy a maszkőrülethez elengedhetetlen volt a mikroszkopikus, levegőben is terjedő, láthatatlan kórokozók felfedezése a XIX. században, egyes antropológusok szerint ez nincs így. Az egész a Kelet-Ázsiában nagy népszerűségnek örvendő hagyományos kínai „orvoslás" évezredes koncepcióin alapszik. Ezek szerint szinte minden betegséget az egészségtelen légzés okozza, amely a teljes univerzumot alkotó ősanyag, a csi áramlásával áll kapcsolatban. A csi rengeteg dolgot jelent, többek között levegőt, párát, illatot is. Sok keleti vélhetően e hiedelmek hatására is ragaszkodik az álarcához.

További részletek a portálon olvashatók.