Kanyaró: kell-e félnünk tőle Magyarországon?

Mit tehetünk, ha tudni szeretnénk, mi magunk védettek vagyunk-e? Kell-e félni a kanyarótól? – többek között erről kérdezte a heol.hu portálja Dr. Maszárovics Zoltánt, a Markhot Ferenc Kórház orvos igazgatóját.

A kanyaró fertőző betegség, és a fejlődő országokban ma is sok halálesetért felelős. Világszerte, évente 150 ezer ember, főleg gyermekek életét követeli ma is, de itthon megijednünk mégsem kell, hiszen Magyarországon, például az Amerikai Egyesült Államokhoz hasonlóan, nagyon jó az átoltottság, gyakorlatilag eltűnt a kanyaró. Én magam húsz éve dolgozom infektológusként, s itt, Heves megyében nem találkoztam kanyarós esetekkel. Ez persze nem jelenti azt, hogy az országban ne fordulna elő olykor-olykor egy-egy behurcolt eset, mint a makói, jelenleg a közvetlen környezetben néhány esetet okozva, de azt leszögezhetjük: Magyarországon, országos szinten a kanyaró által nem élünk fenyegetettségben – osztotta meg a szakember.

Itthon 1969-ben a kilenc hónapos csecsemőket kezdték először oltani – például magam is megkaptam 1973 áprilisában. Azt azonban tudni kell, hogy az azt megelőző időszakban évente átlagosan 40 ezer kanyarós esetet jegyeztek fel, évi több mint 150 halálesettel! Azok, akik átestek a betegségen, egészen biztosak lehetnek abban: védettek. Az 1960-as évek első fele előtt születettek pedig ha nem emlékeznek is, biztosan átvészelték. Hazánkban évente több ezer eset volt még akkor is, amikor elkezdtek oltani, mert tévedés azt gondolni, hogy ahogy elkezdünk vakcinázni, másnap megszűnik a betegség. Ezt úgy fogalmaznám meg, hogy van egy szürke zóna, átmeneti évek, amikor még előfordul a betegség és fogékonyak is vannak. Olyanok is lehetnek, akik a csökkenő megbetegedésszám miatt annak idején már nem vészelték át természetesen a kanyarót, életkoruk miatt pedig már nem kerültek az oltotti körbe. De ilyenek kevesen lehetnek.

Ugyanakkor egy-egy ilyen behurcolt eset felhívja a figyelmet rá, hogy a kanyaró egy rendkívül fertőző betegség, világszerte jelen van, most pedig egy szomszédos országban is. Romániában az elmúlt egy év több mint háromezer megbetegedésével sajnos ismét oda léptek vissza a betegség statisztikai mutatói, mint nálunk negyven éve volt. A számok beszédesek, mert míg az 1950-es, 1960-as években évi 40 ezer, a ‘70-es és ‘80-as években már csak pár ezer kanyarós esetet jegyeztek egy-egy évben járványok körül, s mára már kijelenthetjük: Magyarországon megszűnt a kanyaró.

S, hogy honnan tudhatjuk, hogy mi magunk védettek vagyunk-e? Egyrészt biztos támpontot adhat mindenkinek, ha megvan a gyermekkori oltási könyve, amelyből egyértelműen megnézheti, hogy egy vagy két oltást kapott-e morbilli ellen. Ha azonban valaki nem találja a dokumentumot, van számára is jó hír, hiszen vérből kimutatható az ellenanyagszint. Ahol nincs járványügyi veszély, ott ennek sok értelme nincs, ahogy annak se, hogy most hanyatt-homlok rohanjunk a patikába, ahol vényre felíratva kiválthatnánk a kanyaró elleni védőoltást, ugyanis ha nem utazunk járvány sújtotta területre, nem egészségügyi területen dolgozunk, alig van esélye, hogy találkozzunk a betegséggel az átoltottság miatt.

Az infektológus szavai szerint ráadásul még azok is rendelkeznek valamilyen szintű védelemmel, akik életkoruk miatt csak egy oltást kaptak, tehát emlékeztetőt nem, hiszen találkoztak a védőoltásban lévő vírustörzzsel, s ha meg is betegszenek, annak lefolyása enyhébb, mint azoknál, akiket egyáltalán nem oltottak be. Azt azonban le kell szögezni, tartós, biztos védelmet a két oltás nyújt. A legfontosabb jó tanács tehát, aki olyan területre utazik, ahol járvány van, mint például Románia, legyen teljesen oltott.