Kéményt söpör az állam

Azon a címen, hogy kevesebb legyen a szénmonoxid-mérgezés, biztonságosabbá váljanak a fűtésrendszerek, újabb kötelezően fizetendő díjat varr nyakunkba a kéményseprésről szóló törvényjavaslat, amelynek végrehajtása erősen kétséges. A jövő évtől a megyei önkormányzatok szervezik a kéményseprő szolgáltatást, amely állítólag magasabb színvonalú lesz a jelenleginél, viszont drágább – írja a Népszava – online. A legtöbb balesetet okozó problémával, a fűtőkészülékek, kazánok átvizsgálásával nem foglalkozik a tervezet, amelyet ma fogad el a parlament.

Az egyre gyakoribb szénmonoxid- és füstmérgezések, a kazán- és gázrobbanások csökkentése a deklarált célja az új jogszabályoknak, továbbá az, hogy rendezzék az ingatlan-tulajdonosok, -használók, a kéményseprők jogait és kötelezettségeit, továbbá a munkát végzők és a megrendelő önkormányzatok közötti szerződések lényegi elemeit. Idáig ahhoz voltunk szokva, hogy a legváratlanabb időpontokban megjelentek a "fekete emberek" és elővéve számlatömbjüket megkérdezték, söpörjenek-e. Tél közepén, amikor minden fűtőberendezés éppen működik, akkor inkább arra kértük, hogy ne. Azt csak remélni lehet, hogy a jövőben kevésbé rapszodikus lesz a látogatásuk, de a gyakorlati megvalósítást a megyei jogú városokra bízzák a jogszabályok.

A kéményseprő közszolgáltatást 1995-ben még a hulladék összegyűjtésével és elszállításával együtt szabályozták, most először külön törvény készült mindkét területre. Az alapkérdés mindkét esetben az volt, hogy piaci viszonyokra lehet-e bízni e tevékenységek megszervezését, vagy lévén közszolgáltatásokról van szó, hatósági feladat legyen. Az utóbbi változat lett a nyerő, ráadásul a kéményseprő szolgáltatás bonyolítása nem is a települési önkormányzatok, hanem a megyeszékhelyek, megyei jogú városok feladata lesz, Pest megyében pedig Érd a szerencsés kiválasztott. A helyhatóságok szerződnek a szolgáltató cégekkel és állapítják meg az árakat, amelyeket évente felülvizsgálnak és módosíthatnak.

Egy biztos: újabb fizetési kötelezettséget ró a nyakunkba a kormány életünk és vagyonvédelmünk címén. Mit kapunk ezért cserébe? Elviekben nemcsak betekintenek egy tükörrel a kéménybe, hogy szabad-e a járat, vagy megnézik, van-e a fürdőszobában szellőzőnyílás. Szénmonoxidot mérnek, továbbá a füstgázok összetételét, sőt tanácsot is adnak a lakosságnak. Vagyis fűtésszakemberek lesznek. Azért szükséges minden esetben hangsúlyozni azt a kifejezést, hogy "a tervek szerint", mert sok múlik a megvalósításon: sikerül-e a szolgáltatókat megfelelő műszerekkel felszerelni, s kellően szakképzett dolgozókat találni. Minderre fél évük lesz csak az önkormányzatoknak.
Nem derül ki a törvényjavaslatból, hogy milyen gyakorisággal és mikor érkezik a szolgáltató az egyes lakóövezetekbe. Célszerű lenne egyfajta ügyfélszolgálatot is felállítani szakértők szerint, ahol a vitás kérdéseket lehetne rendezni. Nagy hiányossága a tervezetnek – vélekednek a szakértők- , hogy nem szól a különféle kazánok, fűtőkészülékek ellenőrzéséről, holott gyakran ezek hibája, elavult volta okozza a baleseteket, ám jelenleg olyan drága ezeknek az átvizsgálása, hogy általában nem tudják kifizetni az emberek, ezért inkább elhanyagolják.