Késsel-villával ássuk meg saját sírunkat

Ha a Hévízi-tó 96 százalékos alkoholból lenne, akkor azt a magyarok évente háromszor kiinnák. És nyilván folyamatosan Keszthelyen állna a sor vége…Ezzel szemléltette a hazai alkoholfüggőség mértékét Zacher Gábor toxikológus főorvos hévízi előadásán, amelyet a helyi plébánia és a TÉT Alapítvány szervezett - írja a veol.hu.

Az egyetemi docens meglepő kijelentéssel kezdte: rosszul használjuk a függőség kifejezést, hiszen negatív jelentéstartalommal bélyegezzük meg, holott a Magyar értelmező kéziszótár szerint csupán ragaszkodást, hozzászokást, szükségletet jelöl.

Belegondoltunk már, 24 óra alatt mennyi ilyennel van dolgunk? Kütyük, cigi, kávé, kaja, alkohol…, drog csak valahol a sor végén, keveseknél. Lássunk néhányat – magunkról. Az nem kérdés, hogy a nikotin az egyik legintenzívebb függőség az ember életében, pedig nagyon könnyen le lehet szokni: egyetlen mozdulattal, most. Zacher főorvos viszont sorolja időhúzó ellenérveinket: még nem szívtam el az utolsót, majd a születésnapomon… Persze néhány hétig lenne egy kis alvászavar, jönnének a pótcselekvések, például éjszaka a csokis parány nassolása, s néhány kiló felugrana – de meg lehet csinálni. Aztán itt van a koffein. E tekintetben az számít a tudomány szerint függőnek, aki naponta 150 milligrammot fogyaszt. Ez két és negyed kávé. Jó reggelt, függőtársak…!

A kettő együtt pedig igazi láncolat. Ismerős? Reggel csörög a vekker vagy a mobil, az ember nagy nehezen feltápászkodik és elkezd köhögni, mert „természetesen” van egy krónikus hörghurutja, így hát azonnal rágyújt, amitől elmúlik a roham, hisz a nikotinnak és a meleg füstnek van ilyen hatása, majd lefőzi az első kávét, megérzi az illatát, s máris jobb. Aztán jöhet is a második cigi. Komoly függőségi lánc, ébrenlétünk első néhány percében. Aztán később jön a többi.

Például a munkaalkoholizmus. Sokszor nem tudjuk felmérni, mikor éltük fel a saját tartalékainkat; kimerülünk. Zacher Gábor feltette a kérdést: – Ültek már a gép előtt egyszerű magyar mondatot olvasva, aminek már hatodjára futottak neki, de nem értették? Ez az a pillanat, amikor azt kell mondani, elég. Tudni kell „semmit csinálni”, a hétvégén például nem takarítani, piacra menni, rokonlátogatóba loholni. Ha az ember nem lassít, nem kapcsol ki, csak járja a mókuskereket, akkor megjelennek a pszichoszomatikus tünetek, fejfájás, puffadás, „megatöbbi”, végül pedig megérkezünk a kiégéshez, amely egy éve már hivatalosan is betegségnek számít, elég komoly kísérőtünetekkel.

További részletek a cikkben.