Kevesebb papír és kattintás, több gyógyítás a rezidensképzésben

Kevés fiatal orvostanhallgató gondolja azt, hogy miután sokévnyi munka után átveszi a diplomáját, elkövetkező, fiatal orvosi éveiben többet fog papírokat kitölteni és a számítógépben adminisztrálni, mint beteget vizsgálni. Pedig a valóság sokszor közelebb áll ehhez, mint szeretnénk. Az orvosi hivatás iránt elkötelezett pályakezdők az egyetemi évek után rezidensként újabb komoly kihívásokkal néznek szembe – nemcsak szakmailag, hanem adminisztratív szempontból is. Mindez nem csupán fárasztó, de időrabló is. Az orvoslásra vonatkozó szabályok jogi okokból is nagyon szigorú adminisztrációs fegyelmet kívánnak a betegellátás kapcsán. Épp ezért ideje lenne átgondolni, hogyan tehetnénk hatékonyabbá, emberibbé és digitálisabbá legalább a nem a betegellátáshoz, hanem csak magához a szakképzési rendszerhez kapcsolódó adminisztrációt - írta dr. Vámosi Péter, a Magyar Rezidens Szövetség elnöke a Magyar Orvosi Kamara portálján.

Elsőként azokkal az alapadatokkal érdemes kezdeni, amelyeket számtalan szerv részére újra és újra meg kell adni, mintha nem lenne egységes nyilvántartás. Pedig van: a személyes adatok, a diploma, a szakvizsga minden adata, a működési engedély – mind szerepelnek az OKFŐ központi adatbázisában, az alap- és működési nyilvántartásban. Mégis, amikor például a kamara, az OKFŐ valamilyen hatósági eljárást folytat, a szakképzési központ ügyintézést végez, vagy pályázunk az RTP (Rezidens Támogatási Program) ösztöndíjaira, rendre újra és újra kérik ezeket a dokumentumokat és adatokat. Nemcsak felesleges időt vesz el az ismétlődő ügyintézés, de növeli a hibák lehetőségét is. Egy korszerű rendszerben ezek az adatok automatikusan elérhetőek lennének az OKFŐ irányából a megfelelő szervek számára – az orvos engedélyével, vagy akár jogszabályi engedély alapján, hivatalból. Ugyanez igaz a Magyar Orvosi Kamara felvételi kérelmére is: a pecsétszám (hivatalos nevén alapnyilvántartási azonosítószám) nem csupán egyedi azonosítóként szolgál a gyógyító munka során, hanem a névvel együtt elérhetővé teszi az orvos valamennyi releváns adatát az OKFŐ nyilvános keresőjéből vagy közvetlen adattovábbítás által. (...)

Az egyik legnagyobb adminisztratív teher a beavatkozások igazolása. A jelenlegi gyakorlat szerint a RENY rendszerbe havonta fel kell vezetni az összes elvégzett beavatkozást, tételesen, gyakran több száz soron keresztül. A legjobb példa erre az egyik egyetemi régió, ahol a rezidensnek egy A4-es lapon, húszsoros táblázatban, tízjegyű kódokkal kell dokumentálnia több ezer beavatkozást. Ez nemcsak időrabló, hanem teljesen életszerűtlen is – különösen annak fényében, hogy az ellenőrzés során ezek az adatok amúgy is a kórházi medikai rendszeréből (Medsol, Medworks stb.) szerezhetők be. Észszerűbb volna, ha elegendő lenne megadni a beavatkozás típusát és darabszámát, akár havi tömbösítéssel. Hosszabb távon pedig szükséges lenne egy informatikai háttér kialakítása, amelyben ezek az adatok automatikusan rögzülnek.

Ugyanez a digitalizációs igény vonatkozik a gyakorlati igazolásokra. A jelenlegi rendszerben több helyen még a rezidens mindig kézzel tölti ki, az intézet nevében többen is aláírják (többek között a gazdasági igazgató!), majd postán továbbítja az igazolásokat – ami rengeteg időt, energiát és hibalehetőséget rejt magában. Ha a rezidensképzési portálon lehetne ezeket elektronikusan benyújtani, az intézet digitálisan jóváhagyhatná, az OKFŐ pedig azonnal láthatná, megszűnne a felesleges postázás, gyorsulna az ügyintézés.

Továbbiak a teljes cikkben