Kiképezzük a háziorvosokat, aztán csak igazolásokat állítanak ki

A Kroki magánrendelőt üzemeltető Novák Hunor úttörő szerepet tölt be a hazai gyermekgyógyászati ellátásban. Életútjáról a szeptemberi Forbes magazinban írunk bővebben, most egy, a portréból kimaradt beszélgetésrészt mutatunk meg. Interjú.

Forbes: Szerinted mi a feladata egy orvosnak azon túl, hogy gyógyít? 

Novák Hunor: Én úgy fogalmaznék, hogy nekünk nem kezelnünk, hanem inkább kísérnünk kell a betegséget, és megtalálni azt a pontot, amikor már például gyógyszerrel kell segíteni az immunrendszernek. Ez egy szokatlan szempont, de ma már egyre több bizonyíték és tudományos ajánlás is alátámasztja, hogy a bakteriális betegségek jó része spontán is gyógyul. Példának itt van a gennyes középfülgyulladás, ami bakteriális eredetű, nagyon sokszor nem kell gyógyszeresen kezelni, de ezt persze mindig orvosi feladat eldönteni. Az esetek kétharmadában nem is adok antibiotikumot, a gyerekek maguktól meggyógyulnak.

Mit jelent az, hogy kísérni egy betegséget?

Nekem az a feladatom, hogy felmérjem, milyen súlyos az állapot, mennyi ideje tartanak a tünetek, van-e társbetegsége a páciensnek. Visszahívom pár nap múlva kontrollra, és elmondom a szülőnek, hogy ha addig ilyen és ilyen tünetet vagy szövődményt észlel, akkor hozza vissza hamarabb. A mérlegnek két serpenyője van, az egyikbe a kockázat, a másikba a beteg haszna kerül, legyen szó az antibiotikum felírásáról, a védőoltás beadásáról, vagy műtétről. Az én feladatom, hogy megtaláljam az egyensúlyt a kettő között. De ebbe az is beletartozik, hogy amikor úgy látom, a szervezetnek szüksége van külső segítségre, akkor beavatkozom. Van, amikor egy gyógyszer adásával több kárt, mellékhatást okozhatok, mint ami hasznot várhatok tőle.

...

A magánrendelésen kívül az állami alapellátásban is részt veszel. Hol érzed a legnagyobb különbséget a munkában?

A legnagyobb különbség az, hogy a magánrendelésen megszabom a kereteket. 30 és 60 perces időpontokat lehet foglalni, és azt is én döntöm el, hogy egy nap hány beteget fogadunk. Nem célom, hogy futószalagon pörgessem a betegeket, nem a profit érdekel. A körzeti rendelésen nem tudom ezt megszabni. Nagyon demotiváló, hogy tudom, mi a baja a betegnek, mit kellene csinálni, de azt is tudom, hogy ez 40 percig tartana, kint pedig várnak még tizen. Sem idő, sem kapacitás nincs rá. Nem tudok mást, mint hogy adok egy beutalót, amivel majd egyszer sorra kerülnek szakrendelésen, vagy valamilyen magánegészségügyi szolgáltatót vesznek igénybe. Nyilván nem arról van szó, hogy úgy küldjük tovább a beteget, hogy egészségkárosodást szenvedjen addig, amíg a szakrendelőben sorra nem kerül, de már csak tűzoltás folyik.

A belügyminisztérium úgy próbálja a szakrendelőket tehermentesíteni, hogy növeli a háziorvosi kompetenciakört. Ezzel hatékonyabb lesz az ellátás? 

Nehéz dolog, mert az államnak nyilván van egy fix anyagi kerete, és emiatt szabályoznia kell, hogy mit kérhet egy háziorvos, milyen vizsgálatokat csinálhat meg. Én azt gondolom, hogy a sok felesleges adminisztráció az, ami a legtöbb energiát elviszi a rendszerből, ennek a csúcsa a gyermekorvosi rendelőkben az igazolásgyár, amit működtetni kell. Az évezred vicce, hogy kiképzünk orvosokat sok pénzért, és a háziorvosi rendelés során az esetek nagy része arról szól, hogy igazolásokat állít ki.

Mondok erre is egy példát, hogy a helyzet abszurditását érezzük: egy páciensemnek bepirosodott a szeme az iskolában, a tanár hazaküldte, hogy menjen el a háziorvoshoz. De nem azért, hogy kezelést kapjon, hanem amiatt, hogy igazoljam azt a napot, amikor a tanár hazaküldte. Ez egy vicc. Nyilván kezelés sem kellett neki és másnap ment vissza az iskolába.

Ilyeneket csinálunk orvosi diplomával: lepecsételem és igazolom a tanárnak azt, hogy a tanár tegnap hazaküldte. Ez is szerepet játszik abban, hogy miért akarnak egyre kevesebben gyermek háziorvosnak elmenni, mert már nem orvosi munkát kell, hogy végezzenek.

További részletek a cikkben.