• nátha
    • A nátha ellen a mai napig nem tudunk mit tenni

      A nátha ellen a mai napig nem tudunk mit tenni

    • Két náthagyógyszert el kellene felejteni - tiltás lehet a végük

      Két náthagyógyszert el kellene felejteni - tiltás lehet a végük

    • Tudományos bizonyítékok támasztják alá a húsleves gyógyerejét

      Tudományos bizonyítékok támasztják alá a húsleves gyógyerejét

  • melanóma
    • Drámai mértékben nő a melanomás esetek száma

      Drámai mértékben nő a melanomás esetek száma

    • Fényvédelem, önvizsgálat és tudás: együtt védenek a bőrrák ellen

      Fényvédelem, önvizsgálat és tudás: együtt védenek a bőrrák ellen

    • A Szigeten is keresd a „rút kiskacsát”!

      A Szigeten is keresd a „rút kiskacsát”!

  • egynapos sebészet
    • Egynapos sebészet Pakson: hamarosan újraindulhat az ellátás?

      Egynapos sebészet Pakson: hamarosan újraindulhat az ellátás?

    • A kecskeméti kórház orvosa lett az Egynapos Sebészeti Tagozat elnöke

    • Egy év alatt több mint 3000 műtét a kecskeméti egynapos sebészeten

      Egy év alatt több mint 3000 műtét a kecskeméti egynapos sebészeten

Kis egészségügyi képbehozó döntéshozóknak

Lapszemle 2023.01.04 Forrás: Telex
Kis egészségügyi képbehozó döntéshozóknak

Kérdés, hogy lehet, egy fegyveres testületi mentalitáshoz szokott felső vezetés és az individualista orvostársadalom működését egy platformra hozni.

Az, hogy az egészségügy reformjával végre foglalkozik a kormány, nagyszerű, de legalábbis elkerülhetetlen dolog. Ha létezik az elhanyagolt területek versenye, akkor az egészségügy másokhoz képest egy fokkal jobb helyzetben van: míg a közoktatás és a szociális szféra hanyatló színvonala és nehézségei még nem érték el a döntéshozatal üvegplafonját, a közfinanszírozott egészségügy szenvedésével legalább már a kormány is szembesül - írja Rékassy Balázs orvos, egészségügyi szakértő a telex.hu-n.

Míg ezeket a területeket besöpörték a Belügyminisztérium alá, és a közoktatás, illetve a szociális ellátás problémáinak megoldására még szándék és megfelelő ember sincs, az egészségügy reformja tekintetében úgy tűnik, a kormány hajlandó komoly felhatalmazást adni egy tenni akaró, a rendszert belülről jól ismerő államtitkárnak.

A probléma, hogy amíg a Belügyminisztérium gondolkodásmódjához, szokásrendjéhez alkalmazkodva igyekszünk átalakítani egy rendszert, és nem a rendszer valós mozgatórugóit, motivációs rendszerét akarjuk megérteni, addig a modernizációs törekvésekkel szembeni ellenállás, és a kudarc kódolva van.

Ezen írás keretei között a konkrét reformelképzelések alapját képező téves hozzáállást szeretném tisztázni, és segíteni a döntéshozókat abban, hogy hogyan érhetnének el sikert az egészségügy modernizációjában.

Mindenki, aki szembesült már azzal, hogy a karácsonyi rokonlátogatási programon akart változtatni valamit, vagy netán vezet, vagy vezetett már egy céget, tudja, hogy bárminemű változtatás sikeressége nagyban múlik a benne résztvevő szereplők hozzáállásán, támogatásán.

Nézzük, mihez szokott a BM, illetve hogyan szocializálódik egy rendőr vagy egy katona? Parancsra teljesít. Katona és bármely más fegyveres testület tagja vezényelhető, nem gondolkozik, parancsot vár, és parancsot végrehajt. Így nőtt fel, ilyen szellemben kapott képzést. Olyan típusú emberek mennek katonának, akik határozottak, nem riadnak meg a fizikai erőtől, komoly teljesítményektől, stresszhelyzetektől, de megszokták, hogy nem sokat kell mérlegelniük: döntenek helyettük, és nekik a döntés végrehajtása a feladatuk. Ha a vezetőség azt kívánja, ők vezényelhetők, bármely más helyen is képesek hasonló teljesítményt nyújtani. A döntések sarkosak, ellenség vagy barát, jó vagy rossz, felettes vagy beosztott, támad vagy védekezik, a parancs az parancs. Ha a katona nem kap parancsot, akkor „pihenj” állásban vár, maximum gyakorlatot végez, rutint szerez, de semmiképpen nem öntevékeny, nem kezdeményező, problémamegoldó.

Evvel szemben az orvosok attitűdje, életszemlélete teljesen más: ők alapvetően egy segítő, humánus szakma képviselői, amely olyanokat vonz erre a területre, akik néha altruista módon segíteni kívánnak másokon, és saját, keményen megszerzett elemzésre képes tudásukra alapozva saját döntéseket hoznak. A klasszikus orvos igazi értelmiségi, olvasott, széles látókörű, érdeklődő ember.

Az orvos a saját legjobb tudása és ismeretei alapján benyomást szerez, különböző forrásból információkat rak össze, elemez, esetleg konzultál, majd dönt. Minden lehetséges információt mérlegelve, szabad akaratából cselekszik. Döntései során kerüli a szélsőségeket, hiszen folyamatosan mérlegel. Sebész tanárom mondta, hogy a jó sebész csak akkor operál, ha muszáj, és pont annyit vág, amennyit kell – se többet se kevesebbet.

Igaz, hogy a régi klasszikus széleskörű gondolkodású orvos mára már kiveszőben lévő, ritka példány, amelyet egyre nagyobb számban vált fel egy-egy szűk terület megszállott specialistája. De az egyes területet profin, jól ismerő specialistát is az a belső drive vezényli, hogy ő legyen a legjobb, leghatékonyabb, legjobb teljesítményt nyújtsa a kollégái és betegei megelégedésére, a gyógyulás, a siker érdekében.

A kérdés az, hogyan lehet, egy fegyveres testületi mentalitáshoz szokott, abban évtizedes tapasztalatokat szerzett katonás, belügyes felső vezetés és az individualista orvostársadalom működését egy platformra hozni.

Mielőtt a kedves olvasó legyint, és azt mondja, sehogy, próbáljunk meg az erőből megvalósítandó törvények és kormányrendeletek helyett valamilyen partnerséget elérő, a köz érdekeit szolgáló, és egészségpolitikai, szakmai támogatással rendelkező gondolkozást megvalósítani.

További részletek a cikkben.