Kölcsönágy visszajár: az otthoni betegápolásról

Hatalmas elszántság, nem kevés pénz, jó fizikai erőnlét és megfelelő informáltság kell a beteg hozzátartozók otthoni ápolásához (...) Bár a gyógyászati segédeszközök – köztük az otthoni ápolást segítő holmik egy része – csak átmeneti ideig szükségesek, a kölcsönzésük, visszavételük nem nyert polgárjogot a társadalombiztosítási finanszírozásban. Míg egyik-másik megvásárlásához (az ápolást segítő betegágy nem tartozik ezek közé) lehet a Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelőtől egyedi támogatást kérni, bérlésük díjához – néhány speciális holmit kivéve – nem adhat segítséget a NEAK. A döntésre amúgy 60 napot kell várni, ami eleve korlátozza a támogatás igénybevételét - írja legfrissebb számában a HVG.

Az ápolási segédeszközök kölcsönzése döntően a magánszektorra maradt, ahol már a szakosodás is megindult. A fektetés és kiültetés, a betegmozgatás segítése az egyik szakterület, a fürdetés a másik, a passzív és aktív tornáztatóeszközök kölcsönzése a harmadik. A berendezkedés akár csak átmeneti otthon ápolásra is a pénzen kívül utánajárást, információgyűjtést igényel, amire nem mindenki képes.

Németországban régóta létező szolgáltatás az úgynevezett elbocsátásmenedzsment, ami a kórházból kiadott, további ápolásra szoruló beteg vagy hozzátartozója tájékoztatását, gyakorlati teendőinek könnyítését szolgálja. Az ezzel a feladattal megbízott nővér és szociális munkás segít megszervezni az elbocsátott páciens otthoni ellátását, annak tárgyi és személyi feltételeivel együtt. Ehhez az ápolási igénytől függően havi 1100–1900 eurós pénzbeli támogatás jár. Ebből fel lehet fogadni segítő alkalmazottat, és bérelni ápolási eszközöket is. Idehaza nemcsak az eszköztámogatás szűkös, gondok vannak a személyi feltételekkel is. A szakképesítést igénylő feladatok ellátására (ilyen például a katéterezés, az infúzióbekötés, a gyógytorna vagy a beszédterápia) otthoni szakápoló szolgáltatók közreműködését kérheti a háziorvos. Ez a betegek számára térítésmentes, ám a szolgálatok erősen limitált keretből gazdálkodhatnak.

Az idén az otthoni szakápolásra jutó 5,6 milliárd forint költségvetési pénzből évi 55 ezer otthonában fekvő beteg ellátására telik. Ez pedig mindössze tízszázalékos növekedést mutat tíz év alatt. Így nem különösebben meglepő, hogy akiknek járna is a szakképzett nővér, gyógytornász vagy logopédus segítsége, várólistára kerül, mert nincs elegendő kapacitás a jogos igények teljesítéséhez. A tartósan beteg hozzátartozójukat „főállásban” gondozók egy évtizede hiába mondogatják, hogy a hét minden napján, napi 24 órában teljesített szolgálatukat legalább minimálbérrel és foglalkoztatási jogviszonyként kellene elismerni. Márpedig munkájukkal kórházi vagy szociális intézményi helyeket váltanak ki, az ottaninál nyilván több figyelmet szentelve szeretteik ellátásának. A teljes cikk a friss HVG-ben.