Mit tesz az állam azért, hogy az orvosoknak ne kelljen mérlegelnie és műtétekből való kizárásról szóló, súlyos döntéseket meghoznia?
A legkiszolgáltatottabbak kerülhetnek hátrányba a Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelő (NEAK) új protézisvárólista-protokollja miatt – ez annak a Magyar Orvosi Kamarának (MOK) az értékelése a nagy vihart kavart friss iránymutatásról, amely nem olyan rég – meglehetősen sikeresnek mondható – tüntetést is szervezett az ellátórendszer reformjáért. Az április elején megjelent protokoll ugyanis – mint az közismert – olyan szakmai kritériumokat fogalmaz meg, mint például hogy 35-40 feletti testtömegindex esetén ellenjavalltnak számít a protézisműtét, de annál a betegnél is mérlegelni kell a várólistára kerülés lehetőségét, akinél az együttműködésének, szociális helyzetének elégtelensége ezt indokolja, illetve ha „a kooperáló képességének teljes hiánya miatt várhatóan alkalmatlan a posztoperatív együttműködésre, tehát nem rehabilitálható”, írja a Mérce.
Ez a feltételrendszer a betegeken való spórolásként, a túlsúlyos állampolgárok diszkriminácójaként, a várólisták a gazdasági hatékonyságot a szociális biztonság elé helyező kegyetlen lerövidítéseként került be a köztudatba az elmúlt hetekben, amin az sem sokat segített, hogy az egészségügyért felelős Belügyminisztérium azzal védekezett, hogy a túlsúly eddig is az ideiglenes műtéti ellenjavallatok között szerepelt, a szabályozás alapelvei pedig – a döntéshozók szándékai szerint – azokat a betegeket védik, akiknél esetlegesen egészségkárosodást okozhat az adott műtét elvégzése. Szendrői Miklós ortopédus szaktekintély, a protokoll egyik szerzője is azzal érvelt az ATV Heti Napló című műsorában, hogy a protokoll igazából csak annak a szempontrendszernek a gyűjteménye, amelynek mentén az orvosok korábban is dolgoztak: most annyi történt, hogy ezt „csokorba szedték”.
Több fejlemény sem növelte azonban a protokollt megalkotó Szakmai Kollégium és az Egészségügyért Felelős Államtitkárság hitelét az új szabályozás melletti kiállásban. Az egyik ilyen az a fiaskó volt, amely során Bálint Lehel, a protokoll kidolgozásában ugyancsak résztvevő ortopéd szakorvos egy azóta törölt Facebook-posztban saját magánrendelését reklámozta azoknak a protézisműtétre váró túlsúlyos betegeknek, akiket az új kritériumok miatt utasítanak el. Bálint azzal magyarázta a saját bevallása szerint sem szerencsés posztot, hogy miután az állami egészségügyben nem dolgozik, csak a privát szférában rendel, így előbbibe nem is tudta hívni az ellátásból kizárt betegeket. Azonban mint nyilatkozta, számít neki, hogy azok a betegek, akiknél valamiért átmenetileg vagy végleg nem javasolható a műtét, kapjanak valamilyen segítséget.
Fontos kiemelni, hogy a műtétekből kizárt betegek körébe tartozik az autizmussal élő emberek egy része is, akik az egészségügyi ellátás során képtelenek az együttműködésre. Ugyancsak a Heti Napló riportjában szólal meg Kővári Edit, az Autisták Országos Szövetségének az elnöke, aki kerek-perec kijelentette, hogy az autizmusban érintett gyermekek és felnőttek nagy része nem fér hozzá az egészségügyi szolgáltatásokhoz. Példaként a fogászati ellátás említette: súlyos autizmussal élő embereknél a legtöbb esetben csak altatásban tudják elvégezni a beavatkozásokat, ez a lehetőség állami finanszírozásban azonban nem elérhető, így a család vagy százezreket fizet azért, hogy a gyermeküknek betömjék a fogait, vagy marad a foghúzás.
Akár a várólisták radikális és kegyetlen rövidítéséről, akár már régóta működő orvosi gyakorlatok „csokorba szedéséről” van szó, mindkét esetben felmerül a kérdés: mit tesz az állam azért, hogy az orvosoknak eleve ne kelljen mérlegelnie és műtétekből való kizárásról szóló, súlyos döntéseket meghoznia, azaz hogy eleve kevesebb túlsúlyos, nehéz szociális helyzetben levő vagy kooperációra képtelen beteg forduljon meg a rendelőkben. Nehéz jobban summázni a helyzetet, mint ahogyan Kővári Edit is tette a fent idézett riportban:
„Egyszerűbb azt mondani, hogy nem műtjük meg azokat, akik túlsúlyosak vagy együttműködésre képtelenek, mintsem megfelelően segítsük őket abban, hogy műtétre alkalmasak legyenek.”
További részletek a Mérce összeállításában.