Kórházi abszurd több szemszögből

A húsz epizódból álló, a Szputnyik és a Katona József Színház koprodukciójában létrejövő olykor drámai, máskor kacagtató zenés abszurd ihletője a magyar egészségügy – olvasható a Népszava – online oldalán.

Az Anamnesis című előadás egy tömeges szerencsétlenség szörnyű képsoraival kezdődik videóról a Katona József Színházban. Rengeteg a sebesült, halottak is vannak, és megkezdődik a harc a sérültek megmentéséért. Érkeznek a mentősök, az orvosok.

A képek egy színpadi jelenetfüzért indítanak el, amelynek témája a hazai egészségügy. A produkció egyik szerzője és rendezője Bodó Viktor, a Szputnyik Hajózási Társaság társulatának vezetője, aki korábban már többször dolgozott a Katona József Színházban.

Az előadás színlapja szerint az Anamnesis olyan témákat vizsgál, amely mindenkit mélyen érint, vagyis a betegség, a halál, a gyógyulás, egy barátunk, vagy rokonunk elvesztése, az egészségügy anomáliái, halál biznisz, vér és boncolás, műhibák, csodákat véghezvivő orvosok. A leírás végén megjegyzik: "az előadást kifejezetten rosszkedvű nézőinknek ajánljuk! Feküdj be te is!"

Az egyik próbára a Népszava munkatársa is "befeküdt", utána Róbert Júliát, az előadás társíróját és dramaturgját kérdezte az Anamnesis létrejöttéről.

- Bodó Viktor ötlete volt, hogy a magyar egészségügy helyzetéről készítsünk előadást - mesélte a dramaturg -, a próbák alatt aztán a drámai helyzetek - például a halállal való szembesülés, vagy a kiszolgáltatottság - kerültek előtérbe. A három hónapos próbafolyamat alatt rendhagyó módszerekkel kísérleteztünk. Az elején nem volt megírt darab.

- Felhívást intéztünk a nézőkhöz, küldjenek igaz történeteket, amelyek orvosi oldalról vagy a beteg szempontjából érdekesek. Hatvan nézőtől kaptunk nyolcvan történetet. Voltak közöttük rövid humoros írások és akadt a gyógyíthatatlan betegség gyötrelmeit rögzítő negyven oldalas megrázó napló is. Ezeket a történeteket megpróbáltuk beépíteni az előadásba úgy, hogy konkrét mondatok kerüljenek be, vagy egy figura kialakításához használtunk egy adott sztorit. Megkértünk minden színészt, hogy menjenek terepre, töltsenek el pár napot kórházban, mentősökkel, nővér, orvos mellett, annak megfelelően, kit milyen szakterület érdekel. Volt, aki a rohamkocsival ismerkedett, más egy tizenkét órás éjszakai ügyeletet csinált végig. Ebből rengeteg élmény és saját tapasztalat született.

- Emellett a próbák elején behívtunk orvosokat, nővéreket, gyógyszerészt, jogvédőt és mindenkivel készítettünk másfél-két órás interjút. Többek között arra voltunk kíváncsiak, hogy miért éppen az adott szakmát választották, dolgoznának-e külföldön, ők maguk félnek-e a betegségtől, haláltól. Milyen problémákat látnak, szerintük miként lehetne megváltoztatni a mostani egészségügyi rendszert. Ebből harmincöt óra anyag gyűlt össze, amit felhasználtunk az előadásban. Ezután kezdtünk el konkrét jeleneteket írni, illetve próbálni, támaszkodva a színészeknek a saját élményekből merítő improvizációjára is. Az előadásban a groteszk elemek és az esetleg túlzásnak tűnő momentumok mellett megjelennek társadalomkritikai elemek is – részletezte Róbert Júlia.

Az alkotók ötlete volt, hogy különböző orvosi szövegeket, rendeleteket zenésítsenek meg, így született például kórusmű az új alkotmánynak az egészségügyre vonatkozó passzusából, de szerepel a produkcióban egy halál dal is, amely biológiai szempontból értekezik a halálról. Született dal a hippokratészi eskü, illetve a szakmai minimum szövege alapján is. A dalok végső színpadi verzióját Máthé Zsolt írta, a szerzemények zeneszerzője pedig Bodó Viktor grazi munkatársa, Klaus von Heydenaber.

Vajdai Vilmos, az előadás egyik szereplője is volt terepgyakorlaton, ő a boncolást választotta, ami már régóta izgatta.

- Tanulságosak voltak az ott tapasztaltak - mondta a színész. - Minden új darab esetében jó lenne hasonló módszerekkel dolgozni. Sokszor hiányzik, hogy új dolgokat tanuljunk, új impulzusokat kapjunk. Ebből a szempontból nagyon hasznosnak bizonyultak az orvosokkal, mentősökkel történt beszélgetések és a nézőktől kapott ötletek, történetek is. Nekem is, mint másoknak, voltak személyes élményeim, illetve a családi és a baráti körömből sok történetet hallottam a magyar egészségügyről, de most komplexebben látom az egészet. Az előadás próbál egyensúlyozni az egészségügy területén jelen levő abszurditások, tévedések, hibák, valamint az egészségügyi dolgozók hatalmas és áldozatos munkájának korrekt felmutatása között.

Arra a kérdésre, hogy várható-e felháborodás az előadás nyomán, Vajdai Vilmos Major Tamás szavait idézte: botrány nélkül nincs jó színház. Vajdai szerint, ha egy előadás pontosan fogalmaz, akkor gyakran érdekeket is sérthet. Annál is inkább, mert az Anamnesis élő társadalmi problémával foglalkozik, ami emberi mulasztásokat, bűnöket is rejt magában, ilyen az egész magyar társadalomra, így az egészségügyre is jellemző korrupció stb.