Kórházi adósságok: senki nem felelős semmiért

Sinkó Eszter egészségügyi közgazdász azt mondja a 168 Órának: a kórházak főként a rossz finanszírozási rendszer miatt adósodtak el. Ugyanis a térítési díj még az ellátás során keletkező kiadásokat sem fedezi.

A szakember felidézi: 1993-ban alakították ki azt a rendszert, amely mai napig alapja a fekvőbeteg-ellátás állami finanszírozásának. Ez az úgynevezett hbcs – vagyis homogén betegcsoportok –, amely a kórházi teljesítményeket hivatott meghatározni. Bonyolult számítással egyebek mellett mérlegelik a betegségtípusokat, az esetek összetételét, valamint az azokhoz kötődő beavatkozások árát.

Nem egészen tíz éve, 2007-ben például egy átlagos súlyosságú eset térítési díja 145 ezer forint volt. Ez az összeg később 150 ezer forintra emelkedett, s mindeddig nem változott, amiből egyenesen következik, hogy az intézmények reálértékben jelentős veszteségeket halmoztak föl. Súlyosbítja a helyzetet, hogy a 2012-es központi béremelést is a dologi kiadásokra szánt forrásokból finanszírozták, ami további 20-25 milliárdos lyukat ütött a költségvetésen.

Sinkó Eszter szerint rontott a helyzeten a néhai Molnár Lajos vezette egészségügyi tárca is, amely 2006-ban szűkített az úgynevezett teljesítményvolumen-korláton (tvk). A két évvel korábban bevezetett tvk azt szabályozta, hogy egy adott egészségügyi beavatkozásból, illetve diagnosztikából hány lehet egy-egy intézményben. Ha a meghatározottnál többet végeztek, akkor azt az állam csökkentett térítési díjjal finanszírozta.

Sinkó Eszter úgy számol, hogy a minisztérium a szűkítéssel eleve kivett a kórházak és a szakrendelők zsebéből tízszázaléknyi bevételt. (Mások ezzel szemben úgy vélik: ekkorra már olyan kibékíthetetlen ellentétek alakultak ki a betegek, a kórházak és a biztosítók érdekei között, hogy ha nincs a tvk – és ha Molnár Lajos nem szigorít rajta –, akkor a felesleges beavatkozások száma kezelhetetlenné válik, ami a pénzügyi rendszer teljes összeomlását okozta volna.)

Az eladósodás mértékét tovább növelte a kórházak államosítása, amelynek következményeként szűkült a kórházigazgatók hatásköre, s ezzel együtt tűnt el a gazdasági és – tegyük hozzá – szakmai érdekeltségük is. Ugyanakkor az állami intézményfenntartó, vagyis az Állami Egészségügyi Ellátó Központ – csakúgy, mint az oktatásban kialakított „testvére", a Klik – lassú, bürokratikus és túl drága. Sinkó Eszter szerint nem véletlen, hogy bár tavaly a kormány 60 milliárd forintot adott a kórházak lejárt adósságainak kifizetésére, az adósságállomány napjainkra ismét 50 milliárd forintra nőtt.

További részletek a weboldalon.