Kórházi higiénia - Semmelweis tragédiája

Több mint százötven év telt el azóta, amióta Semmelweis Ignác rájött: az anyák életét veszélyeztető gyermekágyi lázat az orvosok és orvostanhallgatók okozzák azzal, hogy a boncteremből sokszor közvetlenül a szülőszobára mennek, ahol anélkül vizsgálják meg a várandós nőket, hogy előtte kezet mostak volna. A kézfertőtlenítés ehhez képest még 2016-ban sem egyértelmű az egészségügyben, holott a kórházi fertőzések döntő többsége szennyezett kézzel terjed egyik betegről a másikra – írja a magyaridok.hu portálja.

Bizony, a járványügyi szakemberek evidenciaként kezelik, hogy a kórokozókat leggyakrabban az egészségügyi személyzet viszi át egyik betegről a másikra. A gyógyítókat mégis folyamatosan, újra és újra emlékeztetni kell arra, hogy tartsák be az alapvető higiénés előírásokat, nem véletlenül indított 2009-ben kampányt az Egészségügyi Világszervezet Ments életeket: moss kezet! címmel.

Persze nemcsak egyszerűbb, de sokkal hangzatosabb is a magyar kórházakban uralkodó szörnyű állapotokat, a lepusztult kórtermeket, vizesblokkokat és az általános pénzhiányt okolni a kórházi fertőzésekért, mint beismerni, hogy az orvosok egy része – nemcsak nálunk, de mindenütt a világon – egyszerűen nem mos kezet. Mondhatjuk, azért, mert nincs mosdó és szappan a kórteremben, hogy nincs rá elég idejük, annyi a beteg, de azt is, hogy nem kapnak elég kézfertőtlenítőt. Csakhogy a nemzetközi tapasztalatok szerint ahol mindez adott, ott sem sokkal jobb a helyzet.

Az ÁNTSZ és mindenki, aki megpróbálja bagatellizálni a kórházi fertőzések jelentőségét, súlyos hibát követ el. Ne feledjük, éppen a saját szakembereik voltak azok, akik – igaz, egy belső anyagban, de – már három évvel ezelőtt felhívták a figyelmet arra, hogy „a hazai járványügyi biztonságra a súlyos kórházi fertőzések és az ezekkel kapcsolatos halálozás jelenti a legnagyobb veszélyt".