Kórházi dolgozónak állt a politikus

Ezt írja Facebook-oldalán Szabó Tímea, a Párbeszéd Magyarországért társelnöke, aki elhatározta, hogy maga jár utána a rémhíreknek a kórházi állapotokat illetően, ráadásul "alulnézetből" teszi ezt; beállt segédápolónak. Egy hónapig önkéntes segédápolóként fogok dolgozni egy budapesti kórház belgyógyászatának kardiológiai osztályán, hogy belülről is megismerjem a magyar betegellátást, és saját szememmel lássam, mekkora a baj. Remélem, tudok majd érdemben segíteni a betegeknek és az itt dolgozó ápolóknak és orvosoknak! Mert az hétszentség, hogy az egészségüggyel nem lehet tovább szórakozni! - írta a PM-es politikus, aki a tapasztalatait, a munkanapjai történéseit a blogján osztja meg – olvasható a nepszava.hu portálján.

Pénteken reggel megkezdtem az egy hónapos kórházi munkát. A belgyógyászaton, ahol segédápoló vagyok, szinte kizárólag idős bácsik és nénik fekszenek, többen sajnos a végstádium állapotában, magatehetetlenül. Többen vannak, akiket nem látogatnak vagy csak ritkán, akiknek az ágyon és a pizsamán kívül nincs bent semmi. Az ágy melletti kisasztal üres. Nincs tányér, pohár, evőeszköz, nincs WC papír. Aki mostanában volt kórház közelében, tudja, ezeket ott senki nem kap csak úgy. A nővérek sem.

A reggeli kiosztása közben vajazom a kenyeret, az egyik nővértől kérdezem, hogy hova rakjam a kész "szendvicset", amin egy szinte felismerhetetlen eredetű felvágott volt. Nem tudom sehova rakni – mondja. A kezemből adom az idős bácsi kezébe: jó étvágyat! Szégyellem magam, hogy így kell ennie. Később kérdeztem a főnővért, nincs-e bent legalább szalvéta, mire felnézett keserűen mosolyogva: idejét sem tudja, az mikor volt itt utoljára.

A nővérhiány tarthatatlan. Az osztályon ketten vannak egyszerre 12 órában közel 20 betegre. Egyikük 3 év után 90 ezer forintot keres, ő 8 éves kora óta ápoló akar lenni. A másik 32 év ápolói munka után 140 ezret. (...) Ezek az ápolók reggel 6-kor lemennek a nővéröltözőbe átöltözni. Utána néha kisöprik az aznap leomlott vakolatot a szekrényükből, ne szálljon fel a por a ruhára. Indul a műszak, én 7 után érkezem, ők akkor már nyakig benne a munkában. 11-kor ránézek az órára, ők még nem ültek le egy percre sem.