A legújabb tervek szerint az „elfekvők" kikerülnének az ellátási körből, visszahajítanák őket a már teljesen szétvert szociális szférába. Ami rossz, és drága. Törvényre emelnék, hogy a felmenők költségeit a lemenők fizessék, akár, az ő saját megélhetésük rovására az összmagyar Kánaánban. Ha nem fizetnek, bíróságra mehet az öregotthon, és egy nyomorultból kettőt-ötöt is csinálhat a kormányterv szerinti ítélet. Ezért elsőként átalakítanák a budapesti kórházrendszert. Nehéz követni a terveket, melyek nem többek kocsmaasztali ötletelésnél – olvasható
Veress Jenő cikkében a
Népszava – online oldalán.
Tavaly még egy nagy fővárosi szuperkórházat vizionáltak, ehelyett mára
sok apró „csomagot" javasol a kormányzat. A két mai, hatalmas kórházkomplexumban, a Péterfyben és a Szent Jánosban megszűnne az aktív ellátás. A Péterfyből elfekvő lenne, a tíz éve bezárt, de újranyitandó romos Lipóton pedig időskori elbutulásban szenvedő betegeket őriznének. Nagy pénzért, nyilván. Várható, hogy az ortopédiák helyett szemészetet, a szemészet helyett zeneházat, az onkológia helyett meg mondjuk kisvasutat nyitnak – húzza alá a cikkíró,
Nulla tervezés, mínusz ész, de 100 százalék erő. A 335 milliárdos programból – ma – 200-at költenének új centrumokra. A budai gigász zöldmezős beruházásként valósulna meg: a János és a városmajori szívklinika aktív ágyai és betegei kerülnének ide. Budáról Pestre, Pestről Budára cuccolnának, közben pedig fogynának a helyek. Az állami itt a beteg, hol a beteg-projektben végül 450 ággyal és néhány kórházi ingatlannal lesz kisebb a fővárosi ellátórendszer.
Ismerjük: egyszer ide pottyantanának egy kórházat, másszor amoda egy múzeumot. Oszt, ha nem jön be, kitalálnak valami mást, a lényeg, hogy összeg nem maradhat elköltetlen.