Kormány előtt az egészségügy - vajon a lényeg is előkerül?

Szerdán egész nap az egészségügyről tárgyal a kormány, az ülés napirendjén az ágazat aktuális kérdései, többek között az Egészséges Budapest Program, a Semmelweis Egyetem fejlesztése, Kásler Miklós népegészségügyi csomagja szerepel - emlékeztet a Népszava korábbi információira a napi.hu. Hogy a valódi megújulás - amelyre Kásler szerint most mindenki vár - érdekében az alapkérdések is szóba kerülnek-e, csak remélhetjük - írja a lap.

Noha a hivatalos kommunikáció szerint óriásit fejlődött és továbbra is soha nem látott mértékű fejlődés előtt áll a magyar egészségügy, a felmérések mégis azt mutatják, a magyarok az egészségügyi helyzet miatt aggódnak a legjobban, és már az olyan egészségügyön kívüli szereplők, mint az MNB, vagy a Pénzügyminisztérium is válságkezelő programokat ír az ellátás javítása érdekében. Kásler szakminiszter kórházszövetségi kongresszuson elhangzott szavaival élve, mindenki az egészségügy megújulására vár.

Ha az ágazat vezetésének is valódi megújítás a célja, a szerdai ülés napirendi pontjait az eddig kiszivárgott témák helyett érdemes lenne távolabbról indítani. Elsőként fontos lenne végre nekilátni az ellátási csomag definiálásának, vagyis eldönteni - vagy legalább dönteni a definiálás szükségességéről -, hogy kinek mi jár a magyar állami egészségügyben. Az állampolgároknak milyen ellátást köteles nyújtani az állam a járulékaiért cserébe, mit várhat a járulékot nem fizető, mire számíthat, aki saját maga tudatosan, vagy tudattalanul rongálja egészségét.

Ideje lenne már azt is pontosan megfogalmazni, hogy milyen feladatai vannak az államnak az egészségügy ellátás szervezése és végzése során és tisztázni, hogy az állam milyen szolgáltatókat és milyen feltételekkel vonhat be az állampolgárok ellátásába. Szükséges lenne konkrét leírást adni az ellátórendszer szereplőiről, világossá tenni feladataikat, jogosítványaikat, működési kereteiket, kialakítani a mindenkire érvényes játékszabályokat.

Fontos lenne meghatározni az ellátás szereplőit, az alapellátók, háziorvosok, praxisközösségek, szakrendelők, kórházak ismérveit, hierarchiáját, és elvárt együttműködését, hogy ne következhessen be, hogy egy - egy divatos, vonzó, vagy gazdaságosnak gondolt ellátási feladatra szinte mindenki vállalkozna, más feladatokra viszont alig találni gazdát.

Ha elméletben kész a vágyott szerkezet a virtuális betegutakkal, már csak rá kell húzni a valóságot, hogy megmutatkozzanak a befoltozásra váró lyukak, a szűkös kapacitások, a kihulló betegek, az ellátási egyenlőtlenségek. Ha láthatóvá válik, ki és miért nem jut időben, vagy megfelelő szinten az ellátáshoz, vagy miért nem jut hozzá egyáltalán, meghatározhatóvá válnak a beavatkozási pontok, a szükséges ösztönző eszközök és a plusz források.

További részletek a cikkben.