Koronavírus: ez a legnagyobb gond a tesztekkel

Laborszakorvosok, kutatók most világszerte éjjel-nappal a koronavírus-fertőzés kimutatásának legbiztosabb tesztkombinációját keresik, ugyanis a jelenleg rendelkezésre álló vizsgálati módszerek egyike sem elég pontos. Ami ebből a szempontból az egyik legnagyobb problémát jelenti a hazai laborszakmában az fura módon éppen az extrém alacsony magyar fertőzöttségi szint - hangzott el egy szakmai konferencián, írja a Napi.hu.

A koronavírus-járvány kapcsán a figyelem középpontjába kerülő témák közül az egyik legfajsúlyosabb csoport a fertőzöttséget kimutató tesztelés elérhetősége, a tesztek megbízhatósága, a szűrés nem szűrés dilemmája. Mint az a Magyar Egészség-gazdaságtani Társaság (META)  csütörtök esti online konferenciáján, Bezzegh Attila laboratóriumi szakorvos előadásából kiderült, a laborszakma számára most az egyik legnagyobb problémát a hazai koronavírus-fertőzések alacsony, 1 százalék körüli prevalenciája jelenti -az összes fertőzött lakosságra vetített aránya - ami a gyorstesztek megbízhatóságát jelentősen rontja.

A koronavírus, illetve az átvészelt fertőzés kimutatására elméletben ötféle módszer áll rendelkezésre, ebből Magyarországon eddig alapvetően kettőt használtak - a vírus örökítőanyagának, RNS-ének kimutatását PCR vizsgálattal orr- és garatmintából, valamint a szerológiai vizsgálat, ami vírus hatására a vérben képződő immunanyagokat, antitesteket mutatja ki gyorstesztekkel. Az utóbbi két hétben elérhető vált az antigén kimutatása is. A PCR teszt a második, az antigén teszt az 5. naptól válik pozitívvá, az antitestek kimutatására több idő kell. Az időfaktor mellett laborfelszereltségben is mások az igényei az egyes vizsgálatoknak.

A vírus RNS-ének kimutatására szolgáló PCR vizsgálathoz költségesen és bonyolultan felszerelt laboratóriumra, drága reagensre van szükség a szakértelmen kívül, az antigén kimutatáshoz egyszerűbb feltételek is elegendőek, viszont a minta magas szintű fertőzőképessége miatt rendkívüli óvatosságra is. A ellenanyagszint kimutatására szolgáló gyorsteszteknél a szenzitivitás és a specificitás közötti határértékek beállítása az alapdilemma.

Ha adott fertőzöttség szűrése a cél, akkora olyan határértéket kell adni a teszt érzékenységénél, hogy bárki, akinél felmerül a fertőzöttség, bekerüljön a pozitívak közé. Ez viszont sok fals pozitív eredménnyel jár, mert olyan mintákat is pozitívnak értékel a teszt, amelyeknél a mintát adónak valamilyen más betegség miatt magas az antitest szintje. Ha csak a biztosan beteg személyek kimutatása fontos, akkor az érzékenységnek a rovására megy a teszt specificitása, azaz elég sok olyan fertőzött, valójában pozitív személy kimarad a pozitívak közül.

A teszt határértékeinek beállítása mellett befolyásolja az eredményt az összes fertőzött lakosságra vetített aránya, a prevalencia is. Ha szűrésre használják a gyorstesztet, akkor alacsony prevalencia esetén kevés valós fertőzött, de több más beteg jelenik meg fals pozitívként. Magas prevalencia mellett hirtelen megemelkedik a ténylegesen betegek aránya és eltörpül a változatlanul megmaradó fals pozitívaké.

A legnagyobb gond ma a laborszakmában, hogy a gyártó által megadott 70 százalékos szenzitivitású, 95 százalékos specificitású tesztnél, ha a fertőzöttségi szint 1 százalék, mint Magyarországon, akkor kérdés, hogy 100 vizsgált személynél mennyi lesz a valós és a téves pozitív, illetve a valós és a téves negatív eredmény - fejtegette Bezzegh Attila. Ott, ahol ezeket a teszteket kifejlesztették, 20 százalék körüli prevalenciával kalkuláltak, és hasznosak is voltak ezek a tesztek, amelyek nálunk ezért elég alacsony hatékonyságúak - magyarázta Bezzegh Attila.

Más jellegű a probléma a koronavírus kimutatására legmegbízhatóbbként számon tartott, a vírus örökítőanyagának kimutatására szolgáló PCR teszttel. Ennél az eredményt nagyban befolyásolja a mintavétel pontossága, ami nem csak a szakszerűségen múlik. Egyes feltételezések szerint a vírus hullámzóan van jelen a hámsejtekben, így lesz amikor kimutatható a mintában, máskor meg nem.