Kritikus helyzetbe került az ortopédcipő-készítés

Több ezer fő munkája, több mint 100 hazai kis- és középvállalkozás léte és évi 132 ezer beteg ellátása került kritikus helyzetbe Magyarországon, miután egyre nehezebb körülmények között dolgoznak az ortopédcipő-készítők, akik nem csak az egyre több ellátásra szorulót nem fogják tudni ellátni, de a legtöbbjük már a következő pár hónapot sem tudja finanszírozni, írja a hvg.hu.

Az elmúlt 10 évben azonban a hatóságilag rögzített árakon kénytelenek dolgozni, miközben a költségeik megtöbbszöröződtek: drasztikusan drágult az alapanyag, emelkedett a minimálbér és romlott a forint – mindez mostanra olyan szintet ért el, hogy az ortopédcipő-készítőknél tarthatatlanná vált a helyzet.

2005-ben alakították át a közgyógyellátás rendszerét, ami magával hozta azt is, hogy az ortopédcipő-készítők becslései alapján drasztikusan csökkent a korábban szociális és egészségügyi alapon gyógyszerekhez és gyógyászati segédeszközökhöz ingyenesen hozzájutók száma – így pedig jelentős megrendelőállományt veszítettek el ők is. „A korábbi jogosultaknak csak körülbelül 10 százaléka tudja kiváltani a gyógycipőt, és ez a változás pont azokat az időseket sújtotta, akik nem tudnak a 70 ezer forintos nyugdíjukból 20 ezer forintot cipőre költeni” – mondta egy Pest megyei cégvezető.

Bár az elmúlt 10 évben több mint 68 százalékkal emelkedtek a kormány gyógyászati segédeszközökre fordított forrásai, azonban nem számolnak az egyre elöregedő társadalommal, miközben az EU-ban élen járunk az amputációk és protézisbeültetések számában. Sok itthon az érszűkületes és egyre növekszik a diabéteszes, neuropátiás betegek száma is, akik mind ortopéd cipőre szorulnak.

Bár az egészségügy kritikus helyzete senki számára nem ismeretlen, a gyógyászati segédeszközöket is ugyanúgy sújtja a forráshiány. Az ISO-besorolás alapján viszont egy kategóriába esnek az ortopéd cipők az ortézisekkel, amelyek olyan testközeli eszközök, amelyek esetlegesen elvesztett funkciókat pótolnak. Ide tartoznak például a térdrögzítők, a gerincfűzők vagy egy elhúzódó törés gyógyulását segítő rögzítők is. A gyógycipők állami támogatásának mértéke ellenben elmarad a többi ortéziséhez képest. „Az ortopédcipő-készítés a ’90-es években még biztos megélhetést tudott nyújtani, de jelenleg veszteséges. A gyártóknak viszont kiszolgálási kötelezettségük van. Bár alapvetően piaci szereplők az ortopédcipő-készítők, ők is részei az ellátási láncnak, és a hatóságilag meghatározott árakon kell dolgozniuk. Ez nem lehet se több, se kevesebb” – mondja Rozsnyai Sándor. Az alulfinanszírozottság miatt viszont van, aki kénytelen már a korábban kiváló minőségű alapanyagok helyett alacsonyabb minőségű anyagokat felhasználni, volt, aki piacot szűkített, vagy a leépítést választotta.

Egy beteg láb számára egy nem megfelelő cipő az állapota romlását is előidézheti, így elengedhetetlen a megfelelő minőség. A visszakövethetőséget és garanciát nyújtó ISO-minősítés bevezetését alapvetően pozitívan fogadták az ortopédcipő-készítők, a legtöbb mikrovállalkozás számára viszont hatalmas anyagi terhet jelent az évente felülvizsgálandó, több százezer forintba kerülő minősítés.

Természetesen van hivatalos módja annak, hogy a gyártók kérjék a gyógyászati segédeszközök árának megváltoztatását. Az áremelési kérelem beadásának rendszere viszont bürokratikus akadályokat gördít a szövetség elé, az elbírálás akár egy évig is elhúzódhat. A NEAK is arról tájékoztatta a lapot, hogy jelenleg is folynak az egyeztetések  a gyógyászati segédeszközök támogatási rendszerének felülvizsgálatával kapcsolatban, melyen minden érintett fél képviselteti magát (az Emberi Erőforrások Minisztériuma, a gyógyászati segédeszközgyártók és -forgalmazók, az Országos Gyógyszerészeti és Élelmezés-egészségügyi Intézet, a NEAK, illetve a szövetségek), a gyártói igények mellett az érdekvédelmi betegszervezetek által jelzett problémák és a minőségi elvárások is megjelennek.

Az Ortopéd Cipőkészítők Szövetsége is azt szeretné elérni, hogy hazánkban is kötelező legyen valamilyen kamarai tagság vagy szövetséghez tartozás, mert így a szakmai szervezet kontrollja lehet a tagoknak. Az ortopédcipő-készítők a támogatottság növelését, és a költségeik növekedésének kompenzációját szeretnék elérni, hogy folytathassák a munkát, valamint a rendszer átalakítását: hogy kizárólag a súlyos lábbetegségek ellátására szolgáló C-2–C-5 típusú ortopéd cipőket támogassa a kormány. Míg több területen csökkenti a kormány a termékekre kivetett áfá-t, a betegeket még nem érték el: így a betegszervezetekkel és a más gyógyászati segédeszközöket gyártókkal és forgalmazókkal közösen évek óta próbálnak lobbizni, hogy 5 százalékos legyen a gyógyászati segédeszközökre kivetett áfa.