Kulisszatitkokat tár fel a Kreml orvosa

A moszkvai vezetők egykori orvosa nemcsak nagyhatalmú pácienseiről tárt fel eddig ismeretlen tényeket, hanem Csernobilról, a beszláni tragédiáról és a moszkvai Dubrovka színházbeli vérengzésről is tudott újat mondani. Andrej Vorobjov emberközelből ismerte meg azt a merev, gyakran hatástalan mechanizmust, amelynek élén olyan emberek álltak, mint az 1984-ben elhunyt Jurij Andropov, az egy évvel később meghalt Konsztantyin Csernyenko, Mihail Gorbacsov vagy Borisz Jelcin. „Ha komolyan akarsz dolgozni, ki kell törölnöd a fejedből a beteged beosztását, tisztségét és rangját. Különben elpusztítod!" A politikai vezérek iránti magatartásáról vallotta ezt Andrej Vorobjov az Itógi című tekintélyes moszkvai hetilapnak, amikor visszaemlékezett az elmúlt évtizedekre – olvasható a Népszava – online oldalán.

Andrej Vorobjov, aki pártonkívüliként soha nem kereste a hatalom közelségét, sőt minél távolabb igyekezett tartani magát tőle, a hetvenes években váratlanul közel került hozzá. Egy hematológiai konzíliumra hívták a Kremlbe, de felismerve rendkívüli szakmai elhivatottságát, végül helyet biztosítottak számára az orvosi csapatban – folytatódik az írás. Különösen Jevgenyij Csazovot, a Kreml vezető orvosát nyűgözte le tudása és az a tulajdonsága, hogy véleménye mellett mindenkivel szemben kiállt. Amikor a haldokló, súlyos köszvénnyel és veseleállással kezelt, a dialízis idején fertőzést kapott pártvezér, Andropov ágyánál huszonegyszer mondott ellent Csazovnak, az sértődés helyett, munkatársává fogadta. A Kreml orvosai körében különben sem volt divat, hogy a magasabb beosztásban lévő diktáljon a többieknek. A nagy felelősség kizárta annak a lehetőségét, hogy többségi döntéseket hozzanak. Addig vitatkoztak, amíg közös nevezőre nem jutottak.

A politikai vezetők betegségei sok fejtörést okoztak. Vorobjov kezelte Bumedien algériai elnököt is, de soha nem sikerült kiderítenie, hogy milyen betegségben szenvedett és halt meg. Még csak hasonló betegséggel sem találkozott életében. Csak találgatni tudott, hogy esetleg megmérgezték, azonban erre sem talált bizonyítékot. A szovjet vezetők közül igen sokan betegeskedtek. Vorobjov kezelte Csernyenkót, a kommunista párt főtitkárát és Usztyinov marsallt. Raisza Gorbacsovához is kihívták konzultációra. Már az első percben megmondta Gorbacsovnak, hogy feleségét nem tudják megmenteni. Olyan csontvelő átültetésre lett volna ugyanis szüksége, amelyet a hetvenéves asszony nem élt volna túl.

Mindezt nehéz volt megmondania az ország első emberének, aki rajongásig szerette feleségét. De nem volt sokkal könnyebb dolga a Gorbacsov helyére lépő Borisz Jelcinnel sem. Jelcin teljesen másképpen viselkedett, mint politikus és másképpen, mint beteg az orvosával szemben. Politikusként gyorsan szembekerült Vorobjovval, akit egy olyan posztra nevezett ki, amelyik elől mindenki menekülni próbált: egészségügyi miniszternek tette meg. Alig egy évet miniszterkedett, aztán Jelcin a kórházak privatizációjának és az intézetek bezárásának ellenálló Vorobjovot leváltotta. Így sem maradt fontos munka nélkül: minisztersége mellett végig megtartotta a hematológiai központ igazgatói posztját. Itt sem tartotta be a moszkvai játékszabályokat. Német barátjához fordult ugyanis segítségért, mert nem volt a központnak pénze a betegek táplálására. Négy teherautónyi segély érkezett. Az adományok között még Konrad Adenauer kancellár címkéjével díszített ingeket is találtak.

Miközben Jelcin elégedetlen volt Vorobjov miniszteri tevékenységével, mint orvosban megbízott és minden tanácsát megfogadta. Ez is kevés volt azonban ahhoz, hogy bármilyen feladattal megbízza. Vorobjovnak állandóan szembesülnie kellett azzal, hogy nem veszik igénybe azoknak a segítségét, akik sokat tehetnének egy-egy katasztrófa elhárításában. Már a csernobili atomerőmű robbanásakor megdöbbentette, hogy nem mozgósították a sugárfertőzéshez értő legjobb szakembereket. Pedig Vorobjov intézete már Csernobil előtt 15 évvel modellezte a bekövetkezhető katasztrófát. Ha időben hozzájuk fordulnak, nem engedték volna, hogy a tűzoltók a fertőzött régióban folyamatosan dolgozzanak. Nehezen sikerült csak elérnie, hogy részt vehessen a betegek ellátásában, a késedelem azonban sok emberéletet követelt.

A beszláni iskolai túszdráma idején sem jutott senkinek az eszébe, hogy a segítségét kérje. Megint Vorobjovnak kellett kiharcolnia, hogy a helyszínre küldjék - napokkal a katasztrófa bekövetkezte után. Elvesztettek ezért olyan embereket is, akiket meg lehetett volna menteni. Végül azt a 230 embert, aki a legnagyobb sugárdózist kapta, Moszkvába vitette a saját központjukba.
Vorobjov energiáját dicséri, hogy mindeközben volt ereje ahhoz, hogy az európainál hatszor-nyolcszor magasabb születési halálozás jelentős csökkentésében fontos szerepet játsszon. Soha nem érdekeltek a külsőségek - vallotta a doktor az Itógi című lapnak. Én velejéig orvos vagyok, és semmi több. Régen megfogalmaztam a hitvallásomat: a betegek nem halhatnak meg, ha gyógyítható a betegségük – emelte ki Vorobjov.
A teljes cikk a Népszava – online oldalán olvasható!