Lamm Vanda: Az egészségügyi dolgozók nem katonák

Egy világjárvány vajon a nemzet létét fenyegető veszélynek számít-e? Ha igen, milyen korlátozó intézkedéseket lehet ilyen esetben hozni? Várhatón ilyen és hasonló kérdéseket is tisztázni fog az a nemzetközi szerződés, amelyen a Nemzetközi Jogi Intézet egyik munkacsoportja dolgozik. Az Indexnek a világ legkiválóbb nemzetközi jogászait tömörítő tudóstársaság magyar tagja, Lamm Vanda akadémikus adott interjút.

Tavasz óta dolgoznak annak a nemzetközi szerződésnek a tervezetén, amely rögzíteni hivatott világjárvány idején az államok közötti együttműködés legfontosabb szabályait. Hol tart ez a munka?

Haladunk vele. Sok mindenben egyetértés van, sok mindenben nincs. De mindenképpen születik majd egy konszenzusos anyag, amiről már most látszik, hogy elég terjedelmes, közel százoldalas lesz a magyarázatokkal és az indoklással együtt. Ezt a Nemzetközi Jogi Intézet 2021-es pekingi közgyűlése elé kell terjeszteni, ott is lesz róla vita, és azután kerülhet az ENSZ, a WHO-és más nemzetköz fórumok elé.

Nem lassú ez a folyamat ahhoz képest, hogy a világjárvány miatt a legtöbb országban már eddig is sokféle korlátozó és egyéb intézkedést kellett életbe léptetni, és egyáltalán nem látjuk, hol a pandémia vége?

Lehet ezt hosszúnak találni, én inkább azt mondanám, hogy figyelemmel a nemzetközi jogalkotás sebességére, ez egy nagyon rövid időszak. Csak a csernobili atomrobbanás utáni történt, hogy két nemzetközi szerződést – a sugaras veszély esetén való gyors értesítésről, illetve az ilyen esetekben szükséges nemzetközi segítségnyújtásról – sikerült mindössze négy hónappal az események után elfogadtatni, de ez akkor egy kegyelmi állapot volt, aminek az egész bolygót átjáró félelem volt a hátterében, és persze az akkori orosz vezetés hajlandósága is közrejátszott. (...)

Ön mely területeket tartja jelen pillanatban a leginkább aggályosnak, hol kellene megszületnie minél előbb valamiféle konszenzusnak?

Azt hiszem, hogy – függetlenül a bizottság munkájától – számos meglévő joganyagot át kell gondolni. Egy teljesen új helyzettel állunk szemben, a Covid–19 még a járványok között is egészen sajátos, hiszen a vírus akár tünetmentesen is fertőzhet. Ezért felül kell vizsgálni, aktualizálni kell például a WHO-szabályozást. Szintén át kell értékelni a szükségállapottal, rendkívüli állapottal kapcsolatos szabályokat. A nagy emberi jogi egyezmények, így az 1950-es Emberi Jogok Európai Egyezménye és az 1966-ban kelt a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya rendelkezéseket tartalmaznak arra vonatkozóan, hogy rendkívüli állapot vagy szükségállapot idején az államok korlátozhatják az egyezményekben lefektetett bizonyos jogokat (szólásszabadság, gyülekezési jog, vallási összejövetelek tartása stb.).

Azt is előírják, hogy az államoknak ezekről az intézkedésekről és a jogok korlátozásokról tájékoztatniuk kell az Európa Tanács főtitkárát, illetve az ENSZ főtitkárát. A mostani járvány idején a jogok korlátozásáról az államoknak csak egy töredéke értesítette a nemzetközi szervezeteket: érdemes elgondolkodni, jó ez így, mi ennek az oka? Továbbiak a teljes interjúban