Látlelet az egészségügyi bérhelyzetről

Ennek megvilágítását kezdjük az alapoktól, beszéljünk először az egészségügyi felsőoktatás helyzetéről! – vezeti be cikkét dr. Lotz Gábor, a MOK Budapesti Területi Szervezetének titkára a medicalonline.hu-n.

Az egészségügyi felsőoktatásban dolgozó, nem-gyógyító kollégáink gyakran túlterheltek, egyesek késő estig tanítanak, a magyaron túl angol és német nyelven, miközben a fizetős külföldiek oktatásáért kapott díjazás jelentősebben nem emelkedett már hosszú évek óta. A következő években a külföldi fizetős hallgatók létszámának megduplázása a cél. De aki tanít, arra sokszor már ma is annyi teher nehezedik, hogy nincs ideje kutatási eredményeket elérni, az előmenetel pedig ehhez is kötött. Emiatt viszont nincs utánpótlás, az oktatói pálya lassan elveszti minden vonzerejét. Mára oda jutottunk, hogy a Semmelweis Egyetem egyik anatómiai intézetének élére igazgatót sem sikerült találni; a két, külön-külön is nagyhírű intézet összevonásra került.

A helyzet leginkább szakadó kötélre hasonlít – az első szálak már elpattantak, ha csökkentik a ránehezedő terhet, néhány szál kicserélésével még helyrehozható, de ha nem, akkor teljesen átszakad és sokkal nehezebb lesz pótolni, mint gondolnánk (egy színvonalas oktatói gárda újraépítése sok idő és költség...). A külföldiek fizetős oktatásában résztvevők alulfizetése pedig olyan, mintha az aranytojást tojó tyúkot halálra éheztetnék, mert túl drága etetni... De miért is kényszerül erre az egyetem? Mert ha a betegellátási feladataira és az államilag finanszírozott hallgatók oktatására az egészségbiztosítási rendszerből illetve az államtól kapott források nem elegendőek, akkor valahonnan pótolnia kell azt – és honnan, ha nem a tandíjbevételekből?

További részletek adatokkal a teljes cikkben