Lélekgyilkolás napról napra: munkahely, és ami mögötte van

Eleinte egy-egy konkrét szakmával kapcsolatban, és csak a munka terén beszéltek róla. Ma már tudjuk, nem csak az ápolókat, mentősöket, tanárokat, menedzsereket érinti – a kiégés bármelyikünket bármely életszerepünkben utolérhet – olvasható a sonline.hu portálján.

A kiégés tünetei gyakran hasonlóak a depresszió tüneteihez. Az eleinte inkább érzelmi kimerültséghez fizikai kimerülés, testi tünetek is társulhatnak, különösen elalvási nehézségek, a pihentető alvással kapcsolatos problémák, mély és tartós fáradtságérzet vagy ok nélküli fejfájás, de jelentkezhetnek keringési vagy emésztési panaszok is. Néha tudjuk, „azért jutottunk ide", mert a kitűzött célunk értelmét vesztette vagy reménytelenné vált, néha azonban semmi különösebb okát nem tudjuk adni, egyszerűen csak egyfajta rossz stresszreakcióról van szó.

Mint minden problémánál, természetesen a kiégésnél is a megelőzés volna a legfontosabb tennivalónk. A legtöbb tanács az önismeret jelentőségére hívja fel a figyelmet: a testi-lelki egészségünkre való tudatos odafigyeléshez elengedhetetlen, hogy folyamatosan nyomon tudjuk követni önmagunkat, fel tudjuk ismerni és szem előtt is tudjuk tartani saját igényeinket, illetve tudatosítani tudjuk, milyen érzelmeket élünk át bizonyos események kapcsán, és azok a történések miért éppen azt váltják ki belőlünk.

Segítségünkre lehet ebben mindenféle társas támogatás, akár a munkahelyi környezetben, akár az azon kívüli baráti, családi kapcsolatok, illetve az idő megfelelő strukturálása is; azaz olyan napirend kialakítása, amelyben a pihenés, a lazítás (kinek mit jelent ez) ugyanúgy meghatározott időben szerepel, mint a kiégést okozó munka, célok, feladatok. Fontos, hogy tisztázzuk magunkban a problémát okozó, adott szerepkört (ha kell, segítséggel is), és fel tudjuk állítani saját fontossági sorrendünket, amelyben többféle jellegű tevékenység is egyaránt helyet kap (megfelelő mennyiségű alvás, kikapcsolódás, család, stb.).