Mire költi az állam a rendelkezésére álló pénzt? És milyen eredménnyel teszi?
Ezt vizsgálja friss tanulmányában az OECD. A majdnem 300 oldalas elemzés lesújtó képet fest Magyarországról, pedig az is kiderül belőle: nem a pénzhiány az akadály – olvasható a hvg.hu összefoglalójában.
Magyarországon megmaradt a nyilatkozatok szintjén a bürokrácia csökkentése – a fejlett és feltörekvő országokat tömörítő, és azok gazdaságpolitikai döntéseit értékelő és segítő szervezet tanulmányából legalább az derül ki, hogy a válság előtti időszakhoz képest nemhogy csökkent volna a kormányzati költés, de a szervezet azon kevés tagjai közé tartozik hazánk, ahol a GDP-hez viszonyított arány egyenesen növekedett a 2007 óta eltelt időszakban. Az arány pedig egyenesen kiugró: amíg átlagosan 3,2 százalékos volt a kormányzati beruházások aránya 2015-ben, nálunk ennek több mint a duplája, 6,7 százalék. Azt hihetnénk, ebből minden jóra jut, ám ez távolról sincs így, a számok nem erről tanúskodnak.
A közkiadások 17,3 százaléka tartozott 2015-ben az úgynevezett gazdasági funkciók kategóriába, ami a legmagasabb az OECD-országok között (az átlag 9,3 százalékos). Ide tartozik például a közlekedésfejlesztés, de a munkaügy is (a közszolgáltatások vagy a munkanélküliek ellátása viszont nem).
Ez kiugró, 4,3 százalékos növekedést jelent 2007-hez képest (az OECD-átlag -0,3 százalék), ami részben az állami nagyberuházások túltengésével magyarázható, részben pedig azzal, hogy 2007-ben Magyarország már „válságban volt" – vagyis a magas deficit miatt elrendelt megszorítások már éreztették hatásukat (az EU-támogatások pedig még nem nagyon jöttek).
Az egészségügyben már messze nem ilyen jó az arány: amíg az OECD-átlag 18,7, nálunk csak a közkiadások alig több mint a tizede, 10,6 százaléka jut erre. Ennél kevesebbet csak a fejlett Svájcban (6,5), a válság sújtotta Görögországban (8,2), illetve Lettországban (10,3) költenek. 2007 óta ugyan nőtt a költés aránya a büdzsén belül, ám a 0,7 százalékos plusz elmarad az 1,7 százalékos átlagtól.
Nálunk az egyik legmagasabb az egyik legelterjedtebb tüdőbetegséggel, a COPD-vel kórházban kezeltek aránya: a százezer lakosra számolt 350 fő több mint másfélszerese az átlagnak. A szívroham, a stroke és a mellrák halálozási aránya is nálunk a legmagasabb – mellesleg nincs még egy olyan ország, ahol mindhárom betegségnél 100 ezer lakosra vetítve meghaladja a harmincat ez a szám. Azt megjegyzi ugyan a tanulmány, hogy az előző évekhez képest javult a helyzet, de azt is, hogy a születéskor várható élettartam még annál is alacsonyabb, mint amit az egészségügyre fordított költségek alapján számolni lehetne.
Pláne, hogy a kezelésre fordított összegek harmadát nem is az ellátórendszer biztosítja, hanem a betegek zsebből fizetik – ilyen magas arányt megint csak Svájcban és Görögországban regisztráltak. Ez a háztartási kiadások 4 százalékát jelenti – az OECD-átlag 2,4 százalékos volt 2014-ben.
A teljes cikk a hvg.hu portálon olvasható.