Mi nem a közalkalmazotti bérekről akarunk beszélni, hanem a közfinanszírozott egészségügyben dolgozók jövedelméről.
A magyarokban a kipcsak gén mellett nincs hálapénz gén - vallja Kincses Gyula, a Magyar Orvosi Kamara nemrég megválasztott elnöke, akivel az orvosok béremeléséről, a kormányzati nyomásgyakorlásról, és arról is beszélgetett a hvg.hu milyen a jó egészségügyi rendszer.
1998 és 2000 között, az első Orbán-kormány idején a kormányfő tanácsadójaként dolgozott. Maradtak jó kapcsolatai a Fideszben?
A Fidesszel mint párttal semmilyen kapcsolatom nincs már elég rég óta. Természetesen vannak olyan emberek, akikkel jóban vagyok, de az nem politikai barátság, hanem szakmai vagy egyéb. Nemrég találkoztam Horváth Ildikó egészségügyért felelős államtitkárral, az például egy nagyon jó hangulatú beszélgetés volt, a közös, személyes emlékek felidézésével indult. Vele és a helyettes államtitkárokkal, Csányi Péterrel, Szigeti Szabolccsal is dolgoztunk együtt, rögtön azzal is kezdték, hogy jaj, hát, amikor kilencvenvalahányban együtt dolgoztunk, emlékszel, milyen jókat vitatkoztunk, meg dumáltunk?
És Ön erre mit mondott?
Hát persze, hogy emlékszem! Az egy nagyon jó időszak volt. Akkor széleskörű szakmai viták voltak, a jogszabály-előkészítéseket nagyobb társadalmi egyeztetés előzte meg, mint most.
hvg.hu: Mi változott még az egészségügyben azóta, hogy már se nem tanácsadó, se nem államtitkár?
Kevesebb orvosnak több feladatot kell nagyjából változatlan szerkezetben ellátni. Sokkal kizsigereltebbek, túlhajszoltabbak a kollegák. A technológiai és általános kulturális fejlettséghez képest az egészségügy nem változott annyit, amennyit folyamatosan kellene. Leegyszerűsítve a dolgot a kórházi vécék és fürdők állapota nem romlott, sőt, összességében talán javult is az elmúlt 15 évben. Csak miután már hozzá vagyunk szokva, hogy egy kisebb büfében vagy egy motelben is kinéz valahogy a fürdőszoba, mert uniós forrásból felújították, az egészségügyi intézmények állapota ezt nem követte, ezért tűnnek a kórházi vécék még lerohadtabbnak.
De ez nem jelenti azt, hogy ez az állapot elfogadható?
K. Gy.: Ezt én nem mondtam. Én azt mondtam, hogy a lemaradás azért is szembetűnőbb, mert máshol fejlődés volt. Mikor mindenütt omlott a vakolat, akkor nem volt olyan szembetűnő, hogy a kórházban is. Nagyon egyenetlen a kép, mindaz a jó és mindaz a rossz egyszerre igaz, amit a magyar egészségügyről mondunk. Igen, uniós forrásból egy csomó intézmény rendbe lett téve, de ettől a János kórház még olyan, amilyen.
Azért kérdeztem, hogy maradtak-e barátai a nagyobbik kormánypártban, mert gondolom, a beígért béremelésnél most jól jönnének.
Akkor az a válaszom, hogy nem maradtak, mert ahhoz nem az államtitkár asszonnyal kell személyes kapcsolatban lenni, nem a szakmai helyettes államtitkárokkal.
Akkor kivel?
Minimum Varga Mihállyal. Ez már olyan összeg, ami a politika felső vezetésének kompetenciájába tartozik, itt már nagypolitikai prioritás-átrendezésekre van szükség, és az ma minimum Gulyás Gergely vagy inkább a miniszterelnök asztala.
Tudja már, hogyan cserkészi be Varga Mihályt, Gulyás Gergelyt vagy a miniszterelnököt?
Az élet érdekes (nevet), a minap kaptam meg a Pénzügyminisztériumból Tállai államtitkár úr levelét, Varga Mihály miniszter úr megbízásából egy találkozóra hívott kedden.
Szóba hozza a béremelést?
Természetesen. Nem hiszem, hogy Tállai úr a hobbimról akar velem beszélni, vagy a fociról.
A teljes interjú itt olvasható