Magánúton gyógyulni: merre tartunk?

Ha nem is rakétasebességgel, de szaporodnak a különféle, vállalkozási alapon működtetett rendelők, diagnosztikai központok, de kisebb kórházak, szanatóriumok is. A szon.hu portálja azért is beszélgetett most négy szakemberrel erről a témáról, hogy különféle nézőpontokból világítsák meg, merre is tart a magánegészségügy – ha nem csak a klasszikus értelemben vett, hosszú évtizedek óta megszokott magánrendelésekre gondolunk. Ez utóbbiak ugyanis általában egy-egy orvos magánpraxisának tekinthetők, ahol az orvos többnyire egyedül dolgozva nem végez beavatkozásokat, műszerigényes vizsgálatokat, hanem a diagnosztikai tudását használva vizsgál, konzultál, gyógyít.

Dr. Sallai Zsuzsa az AA-Med-nél, Miskolc talán legrégebbi magánegészségügyi vállalkozását irányítja, dr. Nagy Gábor a megyei kórház igazgatóhelyetteseként a megye legnagyobb állami intézményét képviselte a beszélgetésen, míg dr. Pap Tibor a Semmelweis kórház orvos­igazgatójaként a városi beteg­ellátásra rendelkezik széles kitekintéssel.

Arra a kérdésre, vajon mely területek azok, ahol a magánegészségügy leginkább tért tudott hódítani, dr. Nagy Gábor így reagált: Szinte nincs olyan terület, ahol ne lenne jelen a magánorvoslás – ezt életre hívta a betegek igénye és a vállalkozói szellem is. A jövőben pedig egészen biztos, hogy ez tovább folytatódik, még több lesz a vállalkozások száma, és bővül szolgáltatási palettája is. Ahol én nem látok lehetőséget, az a nagy műtétek és azok a területek, ahol sok szakma együttműködése szükséges, akár egy időben is, de ilyen az onkológia is. A patológia területén nem jellemző a magánvállalkozás, talán mert itt nincs közvetlen orvos–­beteg kapcsolat. De érdemes azt is megnézni, hogyan válik uralkodóvá egyes területeken a magánszféra, ha az ideális a vállalkozásra. Például az én szakmámban – a szülészet-nőgyógyászatban – a „babamozi" vagy a genetikai szűrés, vagy a lombikbébi program abszolút magánszféra – részint mert így nincs várakozás, vagy éppen egyébként sem támogatja a tb az adott vizsgálatot, illetve az állami szféra kivonult mögüle.

Dr. Sallai Zsuzsa kiemelte: érdemes lenne úgy megközelíteni a kérdést, hogy mit értünk magánellátáson. Alapvetően a betegek részéről jelentkezik az igény a magánellátásra – mert vagy nem kapja meg, amit szeretne az állami szektorban, vagy nem megfelelő időben és körülmények között. Úgy is fogalmazhatok, hogy keresik, hogy hol tudnak hamarabb ellátáshoz jutni, és ha megvan, megfontolják, ki tudják-e fizetni az árát.

A betegek le szeretnék rövidíteni a várakozási időket, s olyan környezetben gyógyulni, amit az állami egészségügy sok esetben nem tud nyújtani – még a sokmilliárdos felújítások ellenére sem, és ami a legfontosabb – emelte ki dr. Pap Tibor - a magánegészségügyben az orvosválasztás adott, és természetes, hiszen eleve x vagy y doktorhoz megyünk, mert vele akarunk konzultálni. Magánellátás a mi megyénkben a fizetőképes kereslet korlátai miatt elsősorban ott fejlődik, ahol az orvos a tudását teszi szolgáltatássá nagyobb befektetésigény nélkül. Ezért is jellemző, hogy szinte kizárólag a járóbeteg-ellátásban alakult ki a magánellátás, nem pedig a fekvőbeteg-ellátásban – hiszen ez igen drága lenne.

A teljes beszélgetés a portálon olvasható.