"Csak be kell járni és elvégezni a munkámat, cserébe a hónap első napján fizetést kapok, nem borítékot – nagy különbség".
„Három munkahelyen dolgoztam otthon, a fizetésem csak a hiteltörlesztésre és a vegetálásra volt elég. Az állam itt segít, nem visszahúz és belédrúg" – mondta egy Skandináviába szakadt magyar orvos. Messze nem a pénz az egyetlen motiváció, ami miatt kivándorolnak az egészség-ügyi dolgozók: van, akinek a megbecsülés hiányzott, mások a gyerekük jövőjére gondolnak. Nem mindenki akar végleg kinnragadni, de nem biztos, hogy itthon tárt karokkal várják azt, aki külföldről jönne haza. Külföldön dolgozó orvosokkal beszélgetett az index.
Egy barátom szólt, írtam egy emailt, másnap felhívtak. Odamegy az ember, ahova csak akar – mondja Balázs, aki másfél éve dolgozik egy német kisvárosban. Itthon 150 ezres fizetése volt, a hálapénz ehhez hozzádobott havi 50 ezret, most másfél millió forintot keres egy hónapban. A pénz mellett másfajta megbecsülésre is vágyott: például a magyar kórházban rengeteg adminisztrációval kellett bajlódnia, kint két orvosra jut egy titkárnő, a keze alá dolgoznak, az idejét orvosi munkával tölti, ezt el is várják a fizetéséért. „Csak be kell járni és elvégezni a munkámat, cserébe a hónap első napján fizetést kapok, nem borítékot – nagy különbség".
Kijutni nem volt nehéz: fizették a nyelvtanfolyamot, a kiutazásakor a repülőjegyet és a hotelt, miközben az itthoni fizetéséből alig tudta törleszteni a lakáshitelét. Pedig egyébként jónak tartja a magyar egészségügyet: „Az emberek nem látják át, hogy hogy tartják össze a rendszert azok, akik benne vannak. Egy nyugati orvosnak fogalma sincs, hogy ugyanennyi munkáért Magyarországon mennyit kapna, a többszöröséért sem lenne hajlandó bemenni másnap dolgozni. Egyébként a német orvosok szerint ők is keveset keresnek."
További részletek a portálon.