Majdnem minden függőség emberi kapcsolatot pótolna

Minden életkorban megjelenhetnek a szenvedélybetegségek – hangzott el HVG Pszichológia Extra legutóbbi szalonestjén. A kerekasztal résztvevői egyebek mellett beszéltek a fordulópont és a rehabilitáció gyötrelmeiről, hogy mikor válnak a szokások személyiségrombolóvá, és hogy miért különösen veszélyes a kütyüfüggőség, írja a hvg.hu.

A szakember szerint komoly gond, hogy manapság sok szempontból a társadalmi kontextus is megágyaz a szenvedélybetegségek kialakulásának. Például a számítógépes játékok formájában is tetten érhető infantilizáció, vagy a közhelyként említhető elmagányosodás jelensége révén. De a fogyasztói lét, vagy az állandóan szorongató lemaradásélmény (FoMO) sem kedvez annak, hogy az emberek megfontoltabban éljenek, rendszeres önreflexiót tartsanak, helyükön értékeljék a világ dolgait.

Rendi Mari, a Magadért Drogmentességet Védő Alapítvány segítője, akinek családi példája kapcsán elhangzott: milyen kár, hogy sok szülő, merő jóindulatból, nem meri hagyni hibázni a gyerekét, pedig ez nagyon fontos lenne a személyiségfejlődéshez. Ha pedig már kialakul egy függőségi probléma, akkor jó, ha a szülők nemcsak a gyereket hurcolják szakemberhez, hanem a család közösen is szembenéz a gonddal, és együtt kérnek segítséget.

Az igazi döntést azonban végső soron az érintettnek kell meghoznia, amihez sokszor csak a „gödör” legalján lesz lelkiereje. Így történt  Kapitány Krisztiánnal is, aki jelenleg a kábítószerfüggő tinédzserek rehabilitálásával foglalkozó Életrekellők centrum munkatársa. Számára a fordulópont több mint tíz éven át tartó intenzív pszichostimuláns-használat után a 30. születésnapja táján jött el, amikor egy egész napot töltött anafilaxiás sokkban, görcsbe rándulva, fulladozva.

Ez a mélypont vezette el a pszichiátriára, ahol aztán közel fél évre volt szüksége, mire maga is elhitte, hogy képes lesz drog nélkül élni. De a szervezetének kitisztulása és az önbecsülésének lassú visszatérése mellett az is kellett a kilábaláshoz, hogy édesanyja teljesen felújítsa a lakását, nehogy az ismert közeg visszarántsa. „Ismertem olyan szenvedélybeteget, aki hónapokig tiszta volt a pszichiátrián, de amikor visszakerült ugyanoda, ahol korábban lőtte magát, ahogy meglátta a falat, amit mindig nézett drogozás közben, máris újra elbukott” – mesélte a környezet jelentőségéről Kapitány-Fövény Máté klinikai szakpszichológus, aki évtizede foglalkozik szenvedélybetegekkel.