Már fizetnek is a magyar jajgatásért

Nem beszélő szerszámok jönnek el dolgozni az ország keleti feléből a Nyugat-Dunántúlra, hanem munkásszállókba költöző emberek, akik hátukon hozzák magukkal a sorsukat, bajukat, betegségüket, itt kell gyógyítani őket. A rendelők zsúfoltak, a saját praxisra alig jut idő. Ágh László mosonmagyaróvári háziorvos festi le így a helyzetet a nol.hu cikkében.

A tehetős nyugat-dunántúli középvállalkozók közül mostanában többen is munkásszálló építésébe és működtetésébe fektetik a pénzüket. Ezek a létesítmények három-négy ágyas szobákból álló, kisebb igényű panziók, közösségi terekkel. Mosonmagyaróváron az ipartelep környékén tíz szálló fogadja a főként Ausztriába naponta átjáró ingázókat, akik Kelet-, Észak- és Dél-Magyarországról hétköznapokra telepedtek oda. A területi ellátási kötelezettség alapján a munkásszállók, panziók, albérletek lakói jogosultak az orvosi ellátásra, a háziorvosi rendelők velük vannak tele. Ágh László mosonmagyaróvári háziorvos körzetében tíz legális munkásszálló működik, lakói jóval többször keresik fel a doktort, mint a regisztrált, saját betegei.

– Elvileg annyi volna a dolgom, hogy kihúzzam a kést a hátukból, de természetesen nem zavarom el őket 300 kilométerrel odébb. Sajnálom és ellátom őket, csak már nehezen bírom, megduplázódott a napi forgalmam, és még nincs itt az influenzaszezon - mondja az orvos.