Máshol csökken, nálunk nő: magyar kór a rákbetegség

Ennél is nagyobb gond, hogy a rosszindulatú daganatot a gyógyulás esélyeit jelentősen rontó csúszással ismerik fel, és a rendszer sem segíti az optimális kezeléshez való hozzájutást – írja a nol.hu.

Európán belül Magyarországon betegszenek és halnak meg a legtöbben daganatos betegségben a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) és az Európai Bizottság legutóbbi körképe szerint. Míg az OECD-országok átlagában a daganatos halálozás évente két ezreléket tesz ki, idehaza e betegségekben a lakosság három ezreléke hal meg.

A hazai onkológiai ellátás állapotát valahogy úgy kell elképzelni, mint egy hirtelen levezetendő autóutat Budapest és Lisszabon között. Ha van megbízható autónk, pénzünk benzinre, jó a térképünk és tudunk vezetni is, nem olyan nagy kaland odaérni, ám ha bármelyik hiányzik, életveszélyessé válik a kiruccanás – mondja Poller Imre onkológus, a PX Consulting egészségügyi elemzőcég vezetője.

A jelenlegi rendszerben a betegút szervezésekor rengeteg az akadály, a tervezési hiba. Poller Imre szerint így hiába költ az ország sok pénzt a kezelésekre, a helyzet félig-meddig reménytelen.

A betegek jó része bennragad az alapellátásban. A háziorvosoknak nincs fölhatalmazásuk a legalapvetőbb vizsgálatok elvégzésére sem, ezért szakorvoshoz küldik a beteget. Csakhogy mindenütt többhetes előjegyzések vannak, mire összejönnek a leletek, hosszú hónapok vesznek el az eredményes kezelés lehetőségéből. Van példa arra is, hogy hónapokig kezeltetnek a reumatológián csontáttétes beteget. Mire a rendszer korrigálhatna, az illető már meghalt.

Megoldás lehetne, ha gyanú esetén a páciensek azonnal kivizsgáló szakorvos csoportok elé kerülnének. Néhány éve ugyan létrehozták az úgynevezett onkoteameket, de azok jelen formájukban nem tudják ellátni feladataikat: teljesen eltérő körülmények között dolgoznak, gyakran csak iratokat véleményeznek, nem jut el hozzájuk minden eset, és senki nem elemzi a döntések utóéletét.

A teljes cikk a nol.hu oldalán olvasható.